Mit tegyek? Cikinek tartom a szüleimet

Az osztálytársaim szülei fiatalok, kedvesek, megértőek, ráadásul gyakran hallom a többiektől, hogy leülnek velük segíteni a háziban, stb.

Ellenben az én szüleimmel, akik öregek, ha valami nem úgy van, ahogy ők gondolják, már hozzám vágják, hogy hülye vagyok és ezzel el is van intézve, semmit sem tudok velük megbeszélni, meg úgy egyébként se szeretek velük lenni, főleg anyámmal, mert minden alkalmat kihasznál, hogy cseszegethessen. Nem tudom miért, de a szüleim társaságában olyan feszengve érzem magam és ez már meg is látszik, szóval amikor egyhelyben állok, akkor is lépkednem kell, mert kínosnak érzem az egész helyzetet, beszéd közben gyakran dadogok, ilyesmi. És ez csak a szüleimnél. És a lényeg, hogy anyám ezt persze kihasználja, és mindig azt mondja, hogy engem pszichológushoz kell vinni, mert valami agyproblémám van. De egyébként másokkal normális vagyok, főleg idegenekkel, csak a családom közt érzem magam kínosan.

Az életem nem is érdekli őket, amikor nem értem valamelyik házit, sosem segítenek megoldani, és szerintem elég gáz, hogy amíg mások a szüleiket kérdezik meg erről-arról, nekem a gép előtt ülve kell keresgélnem és látom, hogy tök idegen emberek szívesebben segítenek megcsinálni mondjuk egy matek házimat, mint a saját szüleim.

Mit tegyek?

14l