Gyerekek közötti kivételezés? Mi a tapasztalatod? A kicsit és a nagyot jobban szeretik a szülők? És a középsőő?
Általános tapasztalat, hogy a több gyerekes családokban (pl.3 gyerek esetén) A nagyobbat és a kissebbet jobban szeretik. A középsőről pedig úgy mond "elfeledkeznek".
Szerintetek igaz??? Miért lehet ez??? Van rá vmi értelmes magyarázat? Vn személyes tapasztalatod???
Nekem 2 testvérem van egy báttyám és egy húgom. És én többször is tapasztaltam, hogy ők több figyelmet, szeretetet kapnak, "rajongásból" több jut nekik.
30????
24 vagyok, 30 év múlva már bőven alkalmatlan leszek biológiailag a szülésre :)))
Maradjunk a 10-ben :)))
3 gyerek -- lány fiú lány sorrenddel
hát a fiamra kell a legtöbbet figyelni szal nálunk más a helyzet :-)))
a két lánnyal valahogy könnyebb vele nehezebb
de mi is többen vagyunk testvérek és én vagyok a legnagyobb de rám figyeltek legkevésbé -- mert h olyan vagyok aki a jég hátán is .... no ez igaz de akkor is jól esett volna .....
a két húgomra és az öcsémre több figyelem irányult ( az öcsémre pláne mert egyszem fiú és jó későn született )
ja és a szeretett
ugyan annyit adok mindegyiknek csak máshogy mert máshogy igényli ...
pl a nagylányom nem szereti ha csak úgy oda megyek hozzá (puszi ölelés) meg kell várni h ö jöjjön az adagjáért :-)
a fiam imádja ha néha elkapom és megölelem meg puszilgatom megdögönyözöm alig akar elengedni :-)
a kicsi még kicsi neki még alap a folyamatos kontaktus szeretgetés bár már van mikor inkább elmegy
Uhhh... Köszönöm a válaszokat.
Őszintén szólva már én sem vagyok "gyerek".
21 éves leszek. Több mint 4 éve "kirepültem".
Csak elgondolkodtam ma a gyerek éveken. Meg a jelenen is.
És még mindig azt gondolom amit gyerekként.
Volt, hogy rákérdeztem miért szereti anya jobban a tesóimat, a válasz az volt Hát a báttyámat azért mert ő az első a LEGNAGYOBB fiú, a Hugomat azért mert ő a LEGKISSEBB , engem meg azért mert középső vagyok. Nahát a nagy lelkesedés a mondat végére mindig elmult. És már eleve a megfogalmazásban is éreztem, hogy én soha sem leszek LEG.
A báttyám és köztem 2 év van. Az, hogy én nem tehettem meg amit ő eggyértelmű volt számomra, hiszen idősebb és FIÚ. Szal ezen soha nem problémáztam. A hugi és köztem 5 év van. Őt imádtam babusgatni. És nem voltam már annyira "kicsi", hogy ne tudjam amit ő megkap zenélős vackokat én már nem vágytam olyasmire mert kinőttem. Szal itt sem volt gond. De még is éreztem, hogy én "kirekesztett" vagyok. Mindezt nehezitette, hogy az ő szülinapjuk egymást követő napon volt. Szal eggyütt ünnepelték őket. Volt hogy azt mondták nem kapok tortát mert nekem nincs szülinapom. Én soha sem voltam ilyen. Mára persze én lettem anya "BÜSZKESÉGE" de igazából nem hat meg. Csalódott mind két gyerekébe, nem nagyképűség de tudja, hogy soha egyiksem fog annyit letenni az asztalra amit én.
Úgy érzem hiába mondja, hogy a büszkesége én vagyok nem hat mert kissé úgy érzem ez nem neki hanem magamnak köszönhető. Mert már csak azért is megakartam mutatni. És meg is mutattam, hogy érek annyit mint ők.
"Illetve a kistesód is épp azon gondolkodik sokszor hogy neked mennyi mindent megengednek amit neki nem. Csak te efelett finoman elsiklasz, hogy te már kimehetsz este is, a kistesód meg épp erröl ábrándozik."
Én vagyok, akinek ezt írtad. A "kistesóm" ma már 22 éves, de emlékszem, mennyire utáltam, hogy folyton miatta kellett izgulnom, nem jöhettem csak úgy haza, meg kellett várnom. Azért ez nem összehasonlítható azzal, hogy ő azt kívánta, bárcsak nagyobb lenne. 11 évesen azon izgulni, hogy ne rohangáljon el, nézzen körül az úton, megkeresni, amikor direkt elbújik, én meg tiszta ideg vagyok, mert a szemében nincs semmilyen tekintélyem, a testvére vagyok, nem hallgat rám, csak vigyorog és szalad, és ha valami baja esik, engem vesznek elő, nem őt. Viszont ha ÉN voltam hülye 8 évesen, engem vettek elő, nem volt egy idősebb tesóm, akit le lehetett b@szni, mert nem játszotta a bébiszittert. HA lett volna, máshogy lett volna, de NEM volt. Ez a lényeg.
És nincs igazad, ahogy én megkaptam valamit, ő is megkapta. Ha átmentem a barátnőimhez, vinnem kellett magammal, mert szegény kimarad a jóból. Mire kiharcoltam, hogy legyen mobilom, ő csak úgy kapott egyet, különben jaj, mi lesz szegénnyel. 3 év van köztünk, ez ma már nem számít, de akkor nagyon sok volt. Mikor én megkaptam, felnőttem valamihez, ő is megkapta ugyanazt, tehát mindent 3 évvel korábban, mint én.
"És nincs igazad, ahogy én megkaptam valamit, ő is megkapta"
De ennek mi köze a szeretetversenyhez? Ez a te hatásod a családodra, ha te nem lennél akkor hugodnak eszébe sem jutott volna olyan dolgokra vágyni amire te vágytál, csak téged követett egész végig feltétel nélkül. Ezt is meg lehetne látni ha képes lennél levetközni a sérelmeid.
Azt pedig be kell lásd hogy téged nem bizhattak a hugodra, ez alapján keresni a verseny győztesét felesleges, ennek semmi köze a szeretethez.
Apumék 3-an vannak testvérek!A bátyja az apuci fia,a huga meg anyuci kislánya még most is...apa meg "el van felejtve",csak akkor jó,ha kell valamit segíteni.
Viszont mi is 3-an vagyunk(én 21/L,hugom 17 és öcsi 6!Egyformán szeretnek minket,nincs kivételezés...
Páromék 3-an vannak(2nővére van).Náluk is megvan,amit mondtál,hogy a középsőről "elfeledkeznek".
Én az 1. és 2. válaszolóval is egyetértek!
Mi is hárman vagyunk testvérek, és nálunk odáig fajult ez a kirekesztés, hogy már nem tartom a kapcsolatot a családdal.
Egyébként nem értem... igazából,én vagyok az egyetlen hármunk közül, aki igazán letett valamit az asztalra: jó bizonyítvány és ötös érettségi, már iskola mellett dolgoztam, rengeteg irodalmi versenyen vettem részt, önkénteskedtem, ilyen-olyan vizsgákat saját pénzből-önerőből raktam, aztán én voltam, aki elhelyezkedett és elköltözött - tesóim ennek tizedét nem csinálták.
A bátyám számítógépfüggő: reggel leül elé, majd elmegy dolgozni (számítógéppel egész nap), este hazajön és megint leül elé. Mindig rossz tanuló volt, úgy beszél a családdal,mint a kutyával, mégis ő a szeme fénye mindenkinek, mert anno ő volt az első gyerek a családban.
Húgom önző és rosszindulatú, igazából csak úgy koptatja magát a suliban egy mit sem érő OKJ-n, mert nem tudja, mert semmi célja nincs az életben, önállóan a fodrászhoz nem tud elmenni 19 évesen, de ő a legkisebb, hát odáig van érte mindenki.
Én bevallom, hogy ez nagyon rosszul érintett. Egyszerűen nem értem.... a családban én voltam a bűnbak, és ezt felnőttként jelentem ki, úgy hogy utólag már be tudom látni az én kamaszos túlzásaimat is. Valahogy sosem értették meg, hogy nekem nagy álmaim és terveim vannak, általában leszóltak érte... ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!