20 feletti egyedülálló fiatalok, nektek nem hiányzik egy kapcsolat? Miért alakult úgy hogy most egyedül vagytok? Szerettek függetlenek lenni vagy vágytok már egy kapcsolatba?

"Lehet olyan huszonéves csajt találni aki nem Pán Péter szindrómás???"

Lehet csak rossz fele kaparászol.. :)

Nem hiányzik.

Azért alakult így, mert szeretek egyedül lenni.

25/L

Több éves, komoly kapcsolatomnak lett vége kb. másfél éve. Nagyon sokáig tartott, mire egyáltalán újra érdekelni kezdtek más férfiak is, másrészt meg azóta sem találkoztam olyannal, aki úgy tényleg, igazán megfogott volna. Szeretnék már újra szerelmes lenni, újra átélni, milyen jó dolog izgatottan készülni a randikra, aztán persze elmélyíteni a dolgokat. Viszont amíg nem találok olyat, aki iránt újra megindul bennem valami, nem fogok olyan kompromisszumot kötni, hogy csak azért legyek valakivel, hogy ne legyek egyedül.

26 N

miért alakult így?

mert akárhány pasival próbálkoztam randizni vagy kapcsolatba kezdeni őrült módon siettették a dolgokat, az egész világnak szétkürtölték hogy most 1. randizunk, rámtelepedtek, várták hogy minden szabadidőmben velük legyek amikor még ki sem alakult bennem semmi kötődés meg érzelem csak annyi hogy "jófejnek tűnik" vagy "talán lesz valami".

ahogy kimondták vagy elképzelték hogy mi járunk onnantól átmentek börtönőrbe, mindenről be akartak számoltatni, örökké csörgött az a .*@-..d- t telefon holott milliószor mondtam hogy utálom és utálom a telefont, ne ot cs.sztessenek.

de figyelembe sem vették a legkisebb kérésemet sem

elhatározták hogy nem fogok buliba menni, ha nem kérdeztem meg és elmentem kinyomozták valahogy és odamentek hogy majd hazarángatnak (kidobtam őket)

meg egyéb fincsiségek.

uralkodni akartak, elnyomni, úgy éreztem nem vesznek nemhogy emberszámba de valamilyen háziállat szintjére sem tartanak. a mondanivalóm soha senkit nem érdekelt csk úgy tettek, ha visszakérdeztem f.ngjuk nem volt a dologról, mind azt erőltették volna hogy 3. randin már csók meg tapizás mikor még alig ismerem.

de ha nem jött velem össze rámentek gyors a barátnőmre hátha vele...ebből látom milyen komolytalanok a szándékaik, csak a nemi szerv megléte számít igazából nekik.

akkor a pénz is... a legtöbben a korosztályomból csak "buliban csapatni" szórakozást ismer, ami ötezer fölött nem úszható meg mert be kell rúgni... szülinapok, hónapfordulók anyám kínja mind meg kell ünnepelni lehetőleg jó drágán

én meg csóri vagyok, egy minőségi nem azonnal szétszakadó kabátra 2 évig gyűjtöttem

na köszi, ha bepasiznék egy pogácsát nem tudnék már magamnak megvenni -.- ez nem hiányzik

meg az sem hogy eljátssza nekem a 2. fatert, elmúlottam 18 hadd menjek oda, annyit és akkor amikor akarok, ne kelljen beszálomnom 1-1 spontán gyors találkozóról egy barátnővel... anyám se kér ilyenekért számon már, milyen műsoruk ez a pasiknak...

a másik hogy jópofizni kell az idegen szülőkkel ami nem megy, mert az egyik esetben azért harapják le a fejem mert nem a felső 10000 magasztos szókincsét nyomatom, a másik esetben meg az a baj hogy nem tegeztem őket le az 1. köszönésnél mert hogy ők "nem olyan öregek".

aztán az is idegesít mikor hallom hogy a pasik mindent kitárgyalnak a nőikről (haverként van 1-2 pasi ismerősöm és ott vagyok mikor ezek mennek). hát úgy érzem, erre nincs szükségem.

meg az is hogy naponta kell szőrteleníteni meg lakkozgatni a lábkörmöket meg ilyenek mikor enni sincs időm, annyira sietek mindenhova és kb. 4-5 órákat alszok egész héten.

és bírom hogy azt hiszik hogy van időm velük 5-6 órát locsogni neten meg élőben egy nap.

én tanulok meg dolgozok meg segítek otthon, a mamámnak, szóval csak hétvégén az egyik nap látnám jó esetben a pasit.

így nincs értelme belefognom bármibe is, magamra nem jut normálisan időm.

26 éves férfi vagyok.

Megszoktam az egyedül létet,és azért alakult így mert igazán nem is kerestem a lehetőségeket,nem vagyok hajlandó olyan viselkedésre ami felszínes,vagyis idővel alább hagy:jópofizás,ünnepi felhajtásokon részvétel,fárasztó elvárásoknak megfelelni(évszámokra emlékezés,kötelező ajándékozás),másnak kiadni magam csakhogy elfogadjanak.

Nekem ezek nem mennek,tehát ebből az következik hogy nincs olyan nő aki egyszerűbben fogná fel a dolgokat,szinte mindenki kötelezőnek érzi magáravonatkozóan a társadalmi szokásokat,inkább önmagukból változtatnak csakhogy beálljanak a sorba.

Sokmindenben nem értek egyet ami körülöttem folyik,egyedül élni nem természetes,viszont szabad vagyok és önmagam lehetek.

A válaszokat olvasva, nagyon elszomorodtam, hogy ennyi érzelmileg defektes ember írt...:(

Sajnálom, hogy az Élet ezt hozta ki belőletek. Remélem meg tudtok gyógyulni és boldogok lesztek egyszer az életben!

Kitartás!!!

24N

17-es válaszolónak üzenném: amit írtál, nagy része csak kifogás. Rá kellett jönnöm, amire nem akarok, arra nem is fogok időt szakítani, legyen az párkapcsolat vagy más.

Amúgy meg már nincs, nem hiányzik. A kezdeti érdeklődés hamar elmúlt, nem jött szerelem meg bármi komolyabb, ennyi. Abszolúte elvagyok, nem függök egy másik embertől. Szóval kapcsolat nélkül nem nehéz, inkább a barátok kellenek.