Szerintetek mért elég ennyi életcél nagyon sok nőnek?

Engem pl nem igazán érdekel a karrier, sőt sosem érdekelt, bármikor feladnám egy gyerekért. Sokkal jobban szeretek jókat főzni, a páromnak kedveskedni, mintsem hülye emberekkel foglalkozni, akik még számolni se tudnak, emellett agresszívak és bunkók.

Nekem nincs gyerekem, nem is igazán vágyom rá, szóval én sem értem meg azokat, akik csak azért élnek, hogy szülhessenek/nevelhessenek. De ez az ő dolguk és kész. Amúgy meg kérdezd meg a cigányoktól, ők jobb válasz fognak erre adni: családi pótlék!

Erről a kérdésről csak annyit,hogy sok férfinek még ennyi életcélja sincs,csak a züllés.

Ez miért probléma neked? nem vagyunk egyformák...

Két kislányom van,jövő hét kedden megyek vissza dolgozni,három év itthon lét után.Az első gyermekem után még boldogan mentem vissza "önmegvalósítani",akkor örültem neki,hogy picit más lesz az életem.A második gyermekem születésénél kezdte a nagyobbik az iskolát,sokkal több dolog volt itthon és hasznosnak éreztem magam.Most fájó szívvel megyek vissza dolgozni és ennek több oka is van.Burokban éltem három évig,szeretetet adtam és kaptam,el voltam zárva a külvilágtól és most érzem csak,hogy ez mennyire jól esett.Pont annyi dolgom volt itthon,amit el tudtam végezni,mindig volt meleg étel,rendes lakás,tiszta ruha,volt móka és kacagás,türelem és megértés,melegség volt az otthonunkban.Most rohanás,kapkodás,kevés idő jellemzi majd a mindennapokat,mindenki idegesebb lesz,hiszen mindent ugyan úgy el kell majd látni,de még dolgozni is kell.Tudod a héten bementem a munkahelyemre,az egyik kolleganőm olyan ronda stílusba beszélt velem,hogy elgondolkodtam rajta,hogy ha ezt csinálja velem,akkor miként viselkedik az ügyfelekkel.A közlekedési eszközökön ideges,másokra nem figyelő,vagy éppen közömbös embereket láttam.Elborzasztott amit tapasztaltam.Ez nekem most jobban feltűnik,hiszen egy védelmező burokban éltem évekig.És bizony hiányozni fog,a szívemet tépik ki és azt érzem,hogy olyan jó dolgom volt,amilyen már nem lesz az életemben.Nem vess meg az érzéseimért!Én ezt érzem,te lehet,hogy mást,elfogadom azt is!Te miért nem szeretnél a másik oldalon lenni?Leírnád?

36-os vagyok,ha nagyon összhúzzuk magunkat,akkor maradhatnék még itthon,de ha belegondolsz,akkor magammal tolok csak ki.A gyerekek hamar kiröpülnek,a nagyobbik lányom már lassan tíz éves,pár év és nem igényli olyan mértékben a társaságomat,mint most.Nem szeretnék a gyerekeire rátelepedő,csak és kizárólag értük élő anya lenni.Ha maradok,akkor hosszú évek kimaradnak a munkából,ahova sokkal nehezebb visszaállni,ha nem lehetetlen.Tudom,hogy ez az élet rendje,ezért is megyek vissza,de számomra ez az időszak megismételhetetlen lesz az életemben.És persze,a többieknek is van igazsága,hiszen jó emberek között lenni,jó hasznosnak érezni magunkat,de rossz,hogy nem mehetek el osztálykirándulásra,hogy korábban kell elrohannom,ha ott szeretnék lenni az anyák napján,rossz,hogy nem tudok olyan türelmes lenni stb.A megoldás az anyák számára az lenne,ha találhatnának valóban hat órás állásokat,amit azért megfizetnek annyira,hogy megérje elvállalni.Így sokkal könnyebb lenne.Persze vannak ilyen állások,de nem elég és nem fizet jól.Én is diplomás ember vagyok,nagyon jó melóhelyem van,próbáltam átkérni magam hat órás állásba,de hülye leszek ennyi pénzért utazni két-két és fél órát.Akkor legyen nyolc óra és több tíz ezer forint marad a zsebemben.

Robotolni a főnöködért a munkahelyeden, ingyen túlórázni, hogy bevágódj nála tán jobb, mint a gyerekeidnek élni? Az nem cseléd munka? Némely főnök emberszámba se veszi a dolgozóit...