Szerintetek mért elég ennyi életcél nagyon sok nőnek?

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem, mint nőnek, több életcélom is van, az egyik ilyen az, hogy anya legyek, a másik az, hogy nő legyek, a harmadik az, hogy a munkámban sikeres legyek. Ezek időben nem feltétlenül egyszerre valósíthatók meg és nyilván volt olyan időszak az életemben, amikor a legnagyobb kihívás a pelenkacsere és a takarítás volt - amellett, hogy nő is maradtam. Időben tehát eltolódott a többi cél, de megelégedni nem elégedtem vele.

Olyan nővel pedig még nem találkoztam, akinek egyetlen célja a takarítás és a pelenkacsere lett volna. Olyannal igen, akinek IDŐLEGESEN ez volt a legnagyobb kihívás.

Amúgy te hány éves?

Elképzelésed se lehet az egészről. Valamint biztos vagyok benne, hogy 12 évesen a lányok nem arról álmodoznak, hogy szülnek 4 gyereket és otthon maradnak velük.

De ez élet rendje. Dolgoznak, karriert építenek, gyermeket nevelnek és vissza mennek dolgozni.

"de mi abban az életcél? szülni jó esetben minden nő tud."

igen, de gyereket nevelni, értelmes okos felnőtteket, olyanokat akik hasznára válnak a társadalomnak és embertársaiknak csak elég kevesen. Nézz csak körül mennyi suttyó van. Szerintem az anyaság - ha kellően komolyan veszik egy nagyon nemes és szép feladat. Sokkal szebb, mint akármilyen munkában nagy karriert csinálni. Ez is ám önmegvalósítás.. Ha látod ahogy a gyerekeid felnőnek és olyan hátteret adsz nekik, hogy boldog emberek lesznek belőlük.. persze nem kell mindenkinek feleség- és anyatípusnak lennie, de miért kell neked ezt lenézned? Remélem férfi vagy, vagy nem tervezel gyereket vállalni.

Mert vannak, akiknek ez az önmegvalósítás. Mindenkinek más. Én pl. írok, régebben rajzoltam, szeretem a művészeteket, engem ez vonz, itt érzem az önmegvalósítást, mellette gondoskodó típus is vagyok, szeretem szépíteni a lakást, különleges tortákat sütni, stb. Nekem pl. az üzletasszonyi szerep, a karrier, az ami sok más embernek az önmegvalósítást jelenti csak nyűg, felesleges, értelmetlen teher, nem jelent semmit. Az emberek nem ugyanúgy valósítják meg magukat. Vannak olyanok is, méghozzá sokan, akik életük fő "művének" és céljának a családjukat és a gyereküket tekintik.

Nem kiálthatjuk ki egyiket sem rossznak, ha az tényleg megelégedést hoz valakinek és nem csak kényszer. Persze minden nagy cél jár áldozattal, nehézséggel is, legyen az bármi.

Nem vagyunk egyformák, ezért céljaink és motivációink sem azonosak, de ez szerintem nem baj. Valakinek több örömet okoz, hogy fölnevelheti a gyermekeit, hogy láthatja felnőni őket, gondozhatja a családját, biztos támasz lehet a családfő, a férje mellett.

Valaki számára több örömöt jelent a szakmai elismerés, vagy ha kibontakozhat a szakterületén.

Amíg ezeket a vágyakat, motivációkat a hozzájuk tartozókkal meg tudják beszélni, szerintem rendben van a dolog. Nem vagyunk egyformák, nem várhatjuk el, hogy mindenki a mi gondolkodásunk szerint kívánjon élni.