Ezert ti haragudnatok az anyukatokra?

Nem vetetett el, ez a lényeg.

Az új nő viszont egy agyatlan gonosz perszóna, nem veszi észre, hogy ezzel neked okozhatja a legnagyobb fájdalmat.

Amikor az elsö gyerekemmel terhes lettem, a párom szülei javasolták, hogy vetessem el, mert elég rossz anyagi helyzetben voltunk mi is, meg ök is.

Megbeszéltük, hogy megtartjuk, ezt ök is elfogadták.

Késöbb, amikor meglett a baba, soha egyetlen egyszer sem jutott eszükbe, hogy hiba volt megtartani, söt nagyon szerették is, amig csak éltek.

SZóval az, hogy valaki egy terhességet megtudva elgondolkodik azon, hogy megtartsa-e, meg tudja-e tartani, nem jelenti azt, hogy a gyereket nem szeretné igazán.

Te tudod, milyen jó édesanyáddal a viszonyotok, ha tényleg mindenröl tudtok beszélni, akkor esetleg kérdezd meg. De ha netán - ez a legrosszabb variáció - azt mondja, hogy gondolkodott ezen, akkor is a fontos az, hogy mégis melletted döntött. Ugyanis amikor valaki terhes lett, akkor még nincs meg az a kötödés, ami egy gyerekhez van, ahhoz is idö kell, mire tudatosul benne, hogy ott benn egy icipici gyerek van.

De semmiképpen nem haragudnék anyukámra a helyedben, viszont a "barátnöt" lehetöleg elkerülném.