Tiltanak a szüleim a barátomtól mert roma?

Mutasd be nekik a gyereket. Nem kell szólni előtte csak váratlanul.

Hozzáteszem van egypár Magyar család aki példát vehetnének a cigányoktól.

Ennyi rasszistát!!! Undorítóak vagytok, komolyan! Titeket előbb kerülnélek el, mint egy normális romát! Az a gyűlölet, amit itt árad az emberekből, az elképesztő!

Kérdező, ne hallgass rájuk. Ha te TUDOD, hogy az a fiú és a családja normális, akkor mit számít az, hogy milyen a bőrszíne?

Meglepődnének itt egyesek szerintem, ha kicsit messzebbre megkapargatnák a családfájukat. A magyar nagyon keveredett nép, és a romákkal is! Egyáltalán nem a származás határoz meg egy embert, ez butaság.

Figyelj oda arra, hogy tényleg normális-e, nem csak a felszínen - de ugyanezt mondanám, AKÁRKIRŐL lenne szó, ez mindig igaz!

Az ő szülei hogy állnak hozzád?

A barátod mennyire kötődik a családjához, annak szokásaihoz, gondolkodásmódjához?

Csak azért kérdezem, mert írtad, hogy jól nevelt családból való a srác, és ilyen családokban gyakori, hogy nagyon hagyományosan állnak a párkapcsolatokhoz, házassághoz, családhoz.

Például ha már komolyan jártok, akkor elképzelhető, hogy meg se engednék, hogy ne házasodjatok össze. És nincs válás, a házasság a sírig tart.

Kérdezd meg, hogy állnak az ő szülei ehhez a kérdéshez, egyáltalán elfogadnak-e téged, vagy sem, és hogy mennyire hagyományos gondolkodásúak. Ha nagyon azok, akkor pedig gondold meg, hogy vállalható-e ez számodra, vagy sem.

A szüleid akkor fognak megbékélni, ha látják, hogy boldog vagy. Vagy ha szakítotok, persze.

Nos, én utálom a büdös koszos cigányokat. De ez már rég nem a származásról, hanem egyfajta életvitelről szól. És ebben egyetért velem a párom, akinek a nagyapja cigány, a felesége pedig magyar. Ugyanígy gondolkodnak a zenész cigány ismerőseim is, akik igencsak lesújtó véleménnyel vannak a rasszizmus alapjául szolgáló csoportokról.

Nálunk ebből generációk óta botrányok vannak / voltak.

Az anyósomon és a testvérein látszott, hogy "bennük van a vonó". Az apósom családja kitagadta az örökségből őket...

A páromon már csak akkor látszik bármi, hogyha nagyítóval nézi az ember. Mit ne mondjak, az én apukám sincs elragadtatva a választásomtól mind a mai napig, bár itt más szempontok miatt is volt ellenérzés (tetkók, piercingek, extrém hajak).

Én a szívemre hallgattam, és jól vagyunk, már két gyerekünk is lett. Nem mindig egyszerű, a mai napig elcsípek megjegyzéseket meg susmust apuék részéről, de nem hangolnak ellene, és segítenek, meg vele is normálisak tudnak lenni.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy az ilyen helyzetekből mindig családi dráma van, de lehet szerencsés kimenetele is. Úgy érzem, mi azok vagyunk. És nem mellesleg gyönyörűek lettek a gyerkőceink :) Szerintem neked meg lehet a magadhoz való eszed, hogy tudd mi helyes, mi nem, hogyan szeretnél élni, és milyen életet kívánsz magadnak.

Egyébként az ő családjuk mennyire elfogadó veled? Az is fontos szempont. Lehet, hogy rafinált lennék a helyedben. Nem szép dolog a szülők eszén túljárni, de tőlük sem helyes, hogy meg sem hajlandóak ismerni, és kapásból elzárkóznak, eltiltanak.

Nagyon szép valóban amit leírtak itt az utolsók, és némileg még egyet is tudnék velük érteni, de vannak helyzetek amikor egyszerűen nem megy.

Eleve nehéz a szitut elképzelnem, hogy hogyan is tudták meg a szülők, hogy a gyerek roma. Két variáció van:

1. A lány mondta el, de baromi rosszul tette, mert nem így akarok bemutatni egy barátot hogy hello van pasim, aki mellesleg roma, itt valami gebasz van

2. Ismerik a családot és akkor nem véletlen az ellenérzés. Nem hinném, hogyha tudnák, hogy mennyire üntyüm püntyüm rendesek akkor ágálnának csak úgy. Mert én ismertem ilyen rendes roma családot egytől egyik zenész, felsőfokú végzettséggel és észre sem vettük, hogy romák, úgy beleolvadtak a közösségbe. Nem is szólt ezért senki soha semmit.

Máshogy nem tudhatták meg.

De ha eltekintünk ettől a pár örvendetes és tiszteletre méltó kivételtől igaz a hír, miszerint bizonyos tiszántúli településeken lehetetlen tőlük az élet, még a rendőrök is félnek tőlük, ott voltam, láttam hogyan viselkednek, de nem részletezem. A nagy emberi jogok és asszimiláció harcosok soha nem éltek pl Sárospatak környékén. Javaslom egyszer költözzenek oda két évre és próbáljanak meg gazdálkodni, aztán örömmel fogadjuk a világmegváltó gondolatokat. De ha megnézzük a nagy árvizek történetét a közelmúltban, akkor állíthatom nem sok roma jeleskedett a gátakon és az újjáépítésben, viszont elsőként álltak sorba amikor az önkormányzatok javakat osztottak a rászorulóknak. Nem gyűlöletről van itt szó, hanem arról, hogy ne olyanok mondják meg a megoldást a problémára akik nem is ismerik közelről azt. Na ez a legidegesítőbb az egészben.

Egészen odáig gondolkodtam én is így, amíg ok nélkül verték be apám orrát. Továbbra sem tartom magam rasszistának, sőt elutasítom a vádakat, nem gyűlölök senkit sem, egyszerűen tisztán látok és logikusan gondolkozom. Higgyétek el, ha tényleg normális család lenne, akkor ez nem okozna egyáltalán problémát és nem született volna meg ez a kérdés. Ez tuti.

38!

A kérdező biztosan nem borsodban él, mert akkor neki magának sem jutott volna eszébe összejönni egy cigánnyal. Itt nálunk tényleg nagyon durva a helyzet, és ha már szembe jön egy az utcán inkább kikerüljük őket, mert félünk a konfliktustól (tőlük). Mert sajnos már abból is lehet konfliktus helyzet, hogy elmegy mellettünk az utcán. (Főleg mert csapatban járnak.) Ha itt élne teljesen természetesen beleivódott volna az ellenérzés.

De mivel nem itt él, benne másfajta meggyőződések élnek. Lehet ott náluk nem ennyire kiélezett a helyzet és valóban nem olyan annak a fiúnak a családja. Ezt nehéz innen megítélni.

(De én is szkeptikus vagyok. Sajnálom, tudom, hogy nem egy szép emberi jellemvonás ez, de nem tudok nem rasszista lenni. Egy ember világképét a környezete alakítja.)