Mennyire elítélendő, ha egy 30 éves nő szexpartnert tart?
8 éves kapcsolatomból léptem ki decemberben, azóta úgy érzem, nem akarok megint csalódni. Találtam egy fiút, aki külsőre álomszerű és jól el is vagyunk, de szexnél több nincs köztünk, legalábbis részemről. Tetszik ez az új élet, ahol nem kell megfelelnem senkinek, mégis van, akivel jól érzem magam. Viszont félek, hogy ez odáig vezet, hogy lelkileg kiüresedem és nem tudom majd abbahagyni ezt a fajta életmódot, amit mondjuk 40 évesen megbánok, mert se gyerek, se házasság
Egy rendes kapcsolattól rettegek, mert engem ez a sok éves kapcsolat lehúzott érzelmileg, anyagilag, teljesen szétzúzta a lelkivilágomat és ha meghallom azt a szót, hogy párkapcsolat, összeszorul a gyomrom. A barátaim szerint ezt nekem kell tudnom, hogy meddig érzem megfelelőnek, de mégis látom rajtuk, hogy kicsit sajnálnak.
Nemrég volt olyan, hogy a szomszéd néni megjegyezte, hogy milyen jóképű barátom van, én pedig furcsán éreztem magam, mert tudom, hogy érzelmileg semmi sincs köztünk. Viszont attól is tartok, hogy ő többre számít, hiába tisztáztuk, hogy rendes párkapcsolatot nem akarok, mostanában mégis azt vettem észre, hogy olyan dolgokat is próbál velem megbeszélni, amik egy szexkapcsolatba nem férnek bele, például az otthoni vagy munkabeli problémái, el akart hívni egy rendezvényre, ahol ő volt a modell, én pedig kínosan éreztem magam, mert nem akartam, hogy azt higgyék, együtt vagyunk. Össze vagyok zavarodva, mert egyrészt jól érzem magam így, másrészről ott van bennem egy félelem, hogy ezt 20 évesen lehetett volna csinálni, nem 30 évesen és lehet, hogy valójában ez egy baromi szánalmas élet, csak nem veszem észre.
Ti mit tennétek, szerintetek ez elítélendő? Mi lenne a helyes döntés?
Tudom, hogy érzel, velem is hasonló történt, csak még rosszabbkor, 36 évesen, egy válás után. Ebben nincs semmi elítélendő, de arra figyelned kell, hogy a másik fél ne kezdjen érzelmeket táplálni, vagy ha mégis, akkor fejezzétek be inkább a dolgot, nehogy tönkremenjen.
Engem a barátok vittek bele, elmentünk iszogatni, megismertem férfiakat. De sokáig nem bírtam csinálni, hiányzott az állandóság.
Szerintem elítélendő, én "beszűkült" vagyok ilyen téren, tényleg szánalmas, teljesen mindegy hány éves vagy.
Helyes döntés? Passz, ami neked jó, ebben csak te tudsz jól lépni, szóval erre nem lehet mit válaszolni. Ha ezt akarod, ezt csinálod.
23/L
A főkérdés és a leírás két külön kérdés.
Nem hinném, hogy elítélendő, ha nem váltogatod hetente a pasikat. :) Másrészt ha a srác többet szeretne, akkor nem játszhatsz vele a végtelenségig. Átmenetileg működik, de szerintem ne szexpartnert keress, hanem egy jó barátot.
tudod, én kapcsolatban vagyok, mégsem felelek meg, nem is akarok, saját magamon kívül másoknak. ha valaki szeret, akkor szeressen mindenemmel együtt.
az én erkölcsi dolgaimba ez nem fér bele: szerintem csak kapcsolaton belül lehet szex, két fél között. sosem tudnék érzelem, és bármiféle hosszabb kapcsolat nélkül lefeküdni valakivel, és lehet most megkövezni, hogy mekkora erkölcs csősz vagyok, de nem érdekel.
nem kell megfelelned senkinek, csak magadnak: abból lesz egy olyan önbizalmad amit megláthat egy olyan valaki, ki tudna úgy szeretni ahogy vagy.
Nem elítélendő, amíg nem bántasz vele senkit, pl. nem egy családos embert választasz. Mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Csak azért ne menj bele olyasmibe, amitől irtózol, mert úgy gondolod, társadalmilag ez az elvárás.
De nem tudom, neked ez mennyire az alapjellemed és mennyire váltotta ki belőled a régebbi kapcsolatod miatti csalódás. Mert azért azt valahogy előbb-utóbb jó lenne feldolgozni, ha máshogy nem, segítséggel. Akár barátok, akár pszichológus segítségével, de valahogy le kellene zárni magadban és nem hagyni, hogy meghatározza a további életed.
Az ilyen érzelem nélküli dolgoktól mindig irtóztam, de vannak olyan férfiak, akikre ránézünk és azt mondjuk, hogy jó ég mennyire vonzó és erős a kisugárzása, milyen jó lehet hozzábújni. Na, ő pont ilyen. Sosem próbáltam ki ezt a fajta dolgot, de most, hogy benne vagyok, jól érzem magam.
Nem tartom unalmasnak, bármikor felhívhatom, hogy lenne-e kedve borozgatni, beszélgetünk egy kicsit, mindig úgy néz ki, hogy elolvadok tőle, mindig vonzó és csak úgy elvagyunk, nincs féltékenység, veszekedés, nem vájkálunk a másik lelkivilágában.
Alapvetően az embernek szüksége van az érintésre, egy másik ember közelségére, a szexre. Olyan ez, mint az evés vagy az alvás, fizikailag szükségünk van rá. Persze az az ideális állapot, ha van egy állandó, érzelmi szempontból is partner másik fél ehhez, de én úgy gondolom, hogy ha nincs rá megfelelő ember, akkor egy "több mint barát" kapcsolat fenntartása igenis kell az embernek. A gond akkor kezdődik, ha az egyik fél többet szeretne, mert ez is - mint minden kapcsolat - akkor jó, ha mindenki számára előnyös.
Láttam, mások leírták, hogy ez gáz, de azt is, mennyi a koruk. 20-as éveim elején én is így gondolkodtam, de így közeledve a 30-hoz, egy nagyon jó házasságban élve már máshogy látom. Ha valami mégis történne a férjem és köztem és szétmennénk, akkor is szükségem lenne szexre, viszont már kiforrott annyira a világképem, hogy nem alkudnék meg akárkivel társként. Egyszóval én megértelek, csak légy óvatos, ne érjen senkit bántódás a kapcsolatotokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!