Mit tegyek? A lányom fejét elcsavarta egy leszbikus lány!

Nem olyan meglepő ez a fejlemény, sajnálom, hogy ennyire bánt, de próbálj meg nem elfordulni a lányodtól, próbálj a támasza maradni. Engem is vigasztalt Anyukám, amikor az első barátnőm elhagyott. Rosszmájúak mondhatják, hogy egyúttal biztos meg is könnyebbült - hát én valódi együttérzést láttam Rajta.

Mást nem tehetsz, mint hogy vársz, mi sül ki belőle. Lehet, hogy hamar vége lesz, lehet, hogy csak a "különcség" vagy "lázadás" miatt ment bele a lány, vagy puszta kíváncsiságból.

Onnan is nézheted, hogy ebből a viszonyból tuti nem lesz terhes :D Próbáld lazán felfogni, még sok mindent hozhat a jövő, sok változást.

KOmolyra fordítva a szót, én komolyan úgy gondolom, hogy egy nem megfelelő (pl. bunkó, erőszakos, őt nem tisztelő, stb.) fiú többet tudna ártani a lányodnak, mint ez a leszbikus lány.

egyik előző válaszadó (28/n)

Sajnos én is csak annyit tudok mondani, mint az előttem szólók.

Próbáld megérteni!

Esetleg el is mondhatod neki, hogy neked ez nem tetszik, de ne tiltsd el a lánytól, mert azzal többet árthatsz, mint használhatsz.

Amúgy van az óta valami fejlemény?

Ha a lányod leszbikus/bisex akkor sok mindent nem tudsz tenni. Elkell fogadnod.

Ha elfogadod, ha nem ő akkor is olyan lesz!!!

Ha elfogadod, azzal tudatod vele, hogy rád mindig számithat.

Ha nem fogadod el, csak neki okozol nehézséget abben.

Hidd el az hogy magának is bevalja hogy "más" mint a többi, és még mellé az életben megkapott beszolásokat eltudja viselni, (tudja kezelni), neki már ez elég lesz.

És nehéz lesz!!! Nem kell még hogy a családja is rosszul kezelje ezt. Biztos nehéz azt elfogadni szülőkként hogy a gyereked "más" mint a többi, de meg kell probálni, még ha nehéz is!!!

És ezt a véleményt ugy írom hogy 21 éves vagyok, bisex, és nehéz volt eleinte elfogadni a "másságom" (még őn magamnak is, nem hogy még a környezetemnek is!!!

Hát ennyi.

Sok sikert neked is és a lányodnak is!!!

Kedves Anyuka!

Látom nagyon aggódsz a lányod miatt...HELYES!... De ne így, kérlek. Tudom, jó régen írtad a kérdést, és azóta biztosan sokminden történt. Ha a lányod még együtt van a barátnőjével, akkor gratulálok nekik! Megírnád, hogy mi történt azóta? Mert én is L vok, és a szüleimnek egy éve mondtam el... elküldtek dilidokihoz, és azt mondta, hogy

"semmi baja a lányának, Asszonyom, Önnek viszont annál inkább." Hát, én dőltem a röhögéstől... Voltak olyan napjaim, heteim, hogy amiatt, hogy Anyu nem tudott elfogadni (16 voltam), sok butaságon törtem a fejem... Kezdtek tetszeni a vonatok, meg ilyesmi...

Aztán rájöttem, hogy ha nem érdekel a véleménye, akkor talán még boldog is lehetek. Szerintem ezt nem lehet "kinőni". Most 17 vagyok, a környék legjobb gimijében tanulok, jövőre érettségizem, 2 nyelvvizsga van a zsebemben, és az egyetem is tervbe van véve (hozzáteszem, a szüleimnek érettségijük sincs, tehát ennyit arról, hogy én/mi nem élhetünk "normális" életet)

Azon jobban kéne aggódnod, hogy nehogy igyon, drogozzon, vagy cigizzen...

Ha még együtt vannak, akkor hívd meg a barátnőjét családi ebédre vagy vacsira. Lényeg, hogy kerülj hozzájuk közelebb. Akkor nem lehet nagy baj. (Bár én még most sem tudom, mi történhetne?) Szeretik egymást és kész.

VILÁGBÉÉÉKE!!!! XDXDXDXDXD

Kedves Édesanya, nem tudom, hogy van e már fejlemény azóta,de azért megosztanám véleményemet:D

Ha csak 1% esélyt is érez a lánya arra, hogy kevésbé fogják otthon szeretni, vagy kitagadják, esetleg még rosszabb, akkor nem fogja elmondani.De lehet, hogy azért nem mondja el, mert nem biztos még magában és először magával akarja letisztázni az egészet,ez megmagyarázná, hogy miért tagadott mindent.Tehát bíztatni kell, de csak tapintatosan, ne tünjön neki úgy, hogy mindenképpen a választ akarják kihúzni belőle.Ha már biztos lesz és úgy érzi, hogy itt az idő, akkor el fogja mondani, hogy mi volt ez a kis viszony, lehet, hogy akkor már egy fiúval lesz kapcsolata. Mindenesetre bármi is lesz a vége a lánya akkor is a lánya marad... Ne itélje el, csak szeresse és várja ki, amég készenáll és mindent elmond.:)) Sok sikert;)

16/L

11/39.

Kedves kérdező.Ugyanez az én problémám is, igaz, hogy a lányom már 36 éves, voltak neki fiú barátai, de csak barátság, aztán semmi egyéb.Akit ez a téma nem érint, örüljön neki, mert könnyű azt mondani, hogy nyugodjak bele, ez van és kész.Ez nem normális dolog,soha nem lesz családja,pedig ez az élet rendje.Én egyedül maradtam,elköltözött inkább, hogy ne lássam őket.Soha nem tudom ezt az állapotot elfogadni.Nem ismerem a barátnőjét, mert még nem mutatta be,minden barátnőjét ismerem, de ezt az egyet nem.A többiek lassan elmaradnak, mindegyiknek akadt fiú partnere,közösen tervezik a jövőt, gyerekeket,én pedig soha nem fogok örülni unokának,mert nem lesz.Aki ezt meg tudja emészteni, le a kalappal.Én nem tudom, főleg, mert nagy családban nőttem fel, óriási csalódás, hogy ez az egyetlen gyermekem a leszbikussága miatt nagyon eltávolodott tőlem.Azt sem kérdezi meg,hogy vagyok, pedig már elég idős, és beteges vagyok.Nem érdekli semmi, csak a barátnő.Akit ismeretlenül is gyűlölök.