Miért veszik a szüleim ennyire komolyan a tanulást?

Múlthéten beteg voltam, így el akartam menni orvoshoz, mire a szüleim hatalmas patáliát csaptak, hogy úristen, akkor nem megyek iskolába és akkor összedől a világ...

Már nem azért, de ha taknyosan, torokfájással és köhögéssel, valamint hőemelkedéssel megyek iskolába, nem csak magamnak, hanem a körülöttem lévőknek is rosszat teszek...

A másik meg az, hogy amit az iskolában tanulunk, annak a felét nem fogom soha az életben használni. Főleg úgy, hogy csak 2 napot hiányoztam és azon a 2 napon milyen óráink voltak? Tesi, Rajz, Ofő, Technika és Infó (Infó órán már évek óta csak ilyen power-pointos bemutatókat csinálunk, asz osztályfőnök meg soha nem mond semmit, mindig mindent más tanároktól tudunk meg...). Ja meg asszem volt német is, ami szintén könnyű órának számít, főleg úgy, hogy a tanárunk épp múlt héten hiányzott egész héten át, mert olyan dolga volt. És ezeken kívül még volt töri, matek és irodalom, ill. nyelvtan. De amúgy egyikből se vettünk újat a 2 nap alatt.

Na mindegy. És amúgy máskor is, amikor beteg vagyok, a szüleim akkor is jeleneteket rendeznek, hogy nem mehetek el orvoshoz, különben ezt meg azt csinálják velem, blabla. Hát jó tudni, hogy ennyit számít nekik az egészségem...

Most tényleg nem értem, miért akkora nagy baj, ha 1-2 napot hiányzok, úgyis megkérdezem a többiektől, hogy mit csináltak, és bepótlom.

Miért ennyire fontos nekik, hogy még betegen is, de minden egyes nap ott legyek az iskolában és az átlagosan napi 6 órából 4-en csak a fölösleges hülyeségeket hallgassam? Miért?

15l