Van itt 18 év alatti anyuka? Hogy oldotta meg a tanulást?

Szerintem meg 9 hónappal korábban kellett volna ide kiírni egy kérdést: "Hogyan oldjuk meg, hogy ne legyen babánk tinédzserkorunkban?"

Nem lett volna hasznosabb?

Most már persze mindegy.

Magántanulónak kellene lenned szerintem is. Kérdezz utána a sulidban, mindent részletesen el fognak mondani.

ma 16:17

Megspórolhattad volna a választ, mivel nem ez volt a kérdés...

Kérdező, a párom munka mellett tette le az érettségit levelezőn, és oda járt pár kisgyerekes anyuka (17-20 évesek).

Szerintem ez jó megoldás lehet. Persze ha van segítséged, hogy arra a heti pár órára tud valaki vigyázni a picire.

(Inkább ez, mint félbehagyni. 2 olyan ismerősöm is van, akik ugyan 19 évesen, de 3. tanév végén szültek, és nem is fejezték be az iskolát...)

Volt egy osztálytársam, aki alig 17 évesen szült... neki könnyű dolga volt, mert jó családból származott, bírónő anyuka és ügyvéd apuka (csak a kislány volt hülye...). 1 évig magántanuló volt, de végül mindenképpen halasztott egy évet, mert nem sikerült a vizsgáit úgy letennie. Azóta leérettségizett, de most nem tudom mi van vele. A szülei nagyon akarták nyomatni neki is a jogot, de őt ez nem érdekli (meg nincs is elég affinitása hozzá). A gyerekkel ő is foglalkozik persze, de a szülei nevelik főleg. Apuka lelépett.

Tehát ez a magántanulásos dolog jó ötlet, de csak akkor, ha van ki segítsen a gyerek nevelésben, mert tanulni így is úgy is kell. Érettségi után pedig ha más nem, de esti vagy levelezőn el tudsz vmit végezni.

Ismerek egy ilyen lányt ő a mai nappig nem fejezte be pedig már 5 éves a gyerek. Nem kisebbségi csak úgye terhesen nappalira nem járhat már szülés elött hónapokig otthon volt, utána megint évig a gyerekkel.

Mikor megunta oviba akarta paszolni de nem volt szobatiszta és még szopizot nem is jött elsőre össze.

Én már 20 éves voltam, amikor a fiam megszületett, de hiányzott a két utolsó osztályom az érettségihez, mert kissé elszórakoztam anno a sulit, aztán elmentem inkább dolgozni. Mielőtt a fiam megszületett, akkor kezdtem újra tanulni, én elmentem levelezőre, pont a GYED alatt be is tudtam fejezni és meglett az érettségim, aztán azóta egyetemre járok, ide már nappalira. A levelezős gimiben kéthetente volt tanítás délután, ilyenkor a nagyszülők vigyáztak a fiamra (az apukájával nem maradtunk együtt, aztán jól el is tűnt), így gond nélkül le tudtam érettségizni. Sok volt rajtam kívül a kisgyerekes, idősebb is, fiatalabb is, akik ezt a pár babázós évet tanulásra használták fel, senkinek nem okozott ez különösebb gondot, leszámítva persze a gyerek felügyeletének megoldását. De maga a tanulás nem volt vészes. Igaz, én már ahhoz viszonyítottam, hogy előtte munka mellett is próbáltam suliba járni, de idő hiányában nem igazán tudtam bejárni, ehhez képest kisbaba mellett sokkal könnyebb volt, elvégre otthon voltam, akkor tanultam, amikor akartam, legfeljebb időnként meg kellett szakítanom, ha valami tennivaló akadt. Ja, és nem a szüleimmel laktam (pontosabban egy év után már nem, szóval a második évemet már úgy csináltam teljes egészében), szóval azt sem lehet mondani, hogy otthon mindent megcsináltak helyettem.

Ennek fényében azt tudom mondani, hogy akinek legalább annyi segítsége van, hogy a bejárást meg tudja oldani, és emellett akar tanulni, és nem csak kifogásokat keres, az képes is lesz elvégezni a tanulmányait, számos példát láttam erre is, meg az ellenkezőjére is.

Én egy lányt ismerek, 16 évesen szült. Estin tette le az érettségit, és ma egyetemre jár (onnan ismerem). A kislánya már 4 éves, tündéri gyerek.

Neki az anyja segített, vigyázott a gyerekre, amíg ő tanult. Az apa még a terhesség alatt elhagyta, azóta se foglalkozik a babával.

Nem könnyű, de ha van elég kitartásod, menni fog, hidd el!