Szerinted milyen elvetemült szülő az, aki non-stop csak a tanulást nyomatja?
A szüleim. Hogy is fogalmazzak finoman, a jegyeim, a tanulmányaim körül forog az életük. Fanatikusan. Naphosszat csak azt hajtogatják, de valami 10-20x egy nap, hogy ugye, biztos mindent megtanultam, ugye, ebből meg ebből a tárgyból biztos 5-ösöm lesz, ugye, színötös leszek az iskolaév végén, mert ők büszkék akarnak lenni rám... És szerintük ez az ő kötelességük, mert ilyen a jó szülő. Másról szinte nem is folyik közöttünk a társalgás, csak az iskola és az iskola minden mennyiségben. Hiába próbálok feldobni akármilyen témát, szépen elsiklanak felette, legtöbbször nem is reagálnak rám. De hiába próbálom nekik elmagyarázni, hogy rám ez milyen rossz hatással van, nem akarnak meghallani. Lassan kezdek beleőrülni ebbe az egészbe, hasfájással kelek és fekszek, mert attól parázok, hogy mi lesz, ha nem tudok teljesíteni. És a szüleim sehogyan sem akarnak megérteni, csak legyintenek, mondván óhh, ne legyek már ilyen érzékeny. Próbáltam már, hogy nem avattam be őket mindenbe, de őket aztán nem lehet félrevezetni, kiderítenek ők mindent, majd lehúznak engem alaposan, hogy miért nem tájékoztatom őket az iskolámban eltöltött életem minden egyes rezdüléséről. Ha felhozom, hogy na, álljonak már le, akkor szinte kivétel nélkül az a válaszuk, hogy őket sem kérdezi senki, hogy akarnak-e munkába járni, meg hogy ők mindent megtesznek értem, annyit gürcölnek miattam, hogy ez jár nekik. De amikor ezzel bombáznak, annyira kiérződik rajtuk, hogy csak egy púp vagyok a hátukon, és annyira utálnak, mert áldozatokkal járok... És legszívesebben kirugdosnának otthonról. És komolyan mondom, néha az az érzésem, hogy amit művelnek velem csak azért művelik, hogy mielőbb elüldözzenek otthonról, megszabaduljonak életük legnagyobb gondjától.
Nos, mit gondolsz az én kis szüleimről?
(Azt meg sem kérdezem, hogyan tudok változtatni ezen a kialakult helyzeten, mert a szép szó itt nem segít, itt valami drasztikus kellene, de annyit nem érnek..)
azt nem gondolnám, hogy nem szeretnek, de tényleg túlzásnak érzem, amit tesznek.
persze biztos van oka, (jobbat akarnak neked,mint nekik volt, vagy ... a saját álmaikat akarják benned megvalósítani...stb).
viszont, ha ilyen szorongást keltenek benned, akkor valamit mégis tenni kell! :)
ha velük nem jutsz zöld ágra, akkor, talán ha lenne olyan tanár, vagy iskolai mentálhigiénés, szociális munkás, nem tudom... védőnő mindegy, egy felnőtt, akiben megbízol és aki segítene szüleiddel megértetni, hogy ne hajszoljanak bele a teljesítmény hajszolásába, úgy, hogy már FÁJ A HASAD!
Kérlek, tégy magadért, az egészségedért, míg nem lesz valami komolyabb gyomorbajod stb:)
Az én unokahúgom erre az élő példa. Gazdag szülők, csak a tanulás. Az lány egy elit magániskolába jár, hat magántanár jár hozzá ( a nyáron is, minden nap ), nem is kérdeznek tőle szinte semmit, csak a tanulással kapcsolatos dolgokat, ha a lány kifakad, akkor meg a nővéremék vannak megsértődve. A tanulás valóban nagyon fontos, de szerintem akkor sem normális, hgy az unokahúgom tizenhat évesen nem mehetett el egy buliba, mert két hét múlva matekdolgozatot írtak. A szülei iszonyat sokat várnak tőle és meg is büntetik, ha nem úgy teljesít, mert mondjuk rossz napja van. Olyan szakkörökre is járni kell neki, ami egyáltalán nem is érdekli őt. Az a baj, hogy ők ezt nem azért teszik, mert szerintük ez a jó szülő dolga, nem is azért, hogy a gyerek később sikeres legyen, hanem mert az ő lányuknak mindig a
legjobbnak kell lennie, nem hozhat rájuk szégyent ( zárójelben: nekik
már az is szégyen, ha a dolgozatban van egy hiba ), pedig a lányuk egyáltalán nem buta, sőt, de ők úgy kezelik, mintha négyszer ismételt volna évet. A legrosszabb az, hogy meg sem akarják ismerni az egyébként remek lányukat. Kérdező, a te helyzeted sem jó, de az unokahúgomé rosszabb ( legalábbis szerintem ).
Szépen megvárod míg nagykorú leszel (ha már az vagy akkor annál jobb) aztán dobbantasz otthonról ugyanis amíg tőlük függsz addig mindig lesz egy kártya a kezükben amit előszeretettel fel fognak használni valahányszor olyasmit akarsz csinálni ami nekik nem tetszik, akár nagykorú vagy akár nem. Ha már nem élsz velük és nem tartanak el téged akkor már mondhatnak amit akarnak.
De addig is szépen megtervezed hogy hova költözhetnél, miből élhetnél majd stb. hogy ne ess később pofára. Ebben akár hiszed akár nem nagy segítség az ha tényleg nekiállsz a tanulásnak ugyanis anélkül nem viheti túl sokra az ember. Szüleid kérdezik vagy 50-szer: "minden lecke kész van?" Te meg erre ha kell 50-szer: "Persze hogy kész van, meg is nézhetitek :)" Ne állj le balhézni mert az semmi eredményt nem fog hozni.
Valamennyire túlzás, hogy másról nem is lehet beszélni velük, viszont csak a javadat akarják, hogy sikeres felnőtt legyél ne egy olyan aki el lébecolta a tanulást és 47 ezer forintokat koldul a hivatalnál havonta mert nem ment semmire az életben.
Azért ha akár itt akár külföldön lesz egy jól fizető munkád mert hajtottak és rengeteg tudást szedtél össze azért majd gondolj rájuk.
Nekem is sokat mondták hogy tanuljak de igazából sose hajtottak, tanulni csak tanulgattam vagy arra építettem amit hallottam az órákon, és most ott tartok hogy még egyetemre se vettek fel aztán meg szívhatok hogy mért nem használtam ki a gimit, mért nem tanultam mért nem voltam jobb.
Ha egyébként meg nem szeretnének nem foglalkoznának a tanulmányaiddal inkább le se sz@arnának, nem törődnének veled nem vennének figyelembe
Egyébként nem tudom hanyadikos vagy, de ha közép suli előtt állsz válassz egy távol levőt ahol kollégistának kell lenned vagy megvárod a 18.-at.
Hány éves vagy? Középsuliba jársz?
Esetleg próbálj meg valamilyen koliba bekerülni, akkor nem tudnak naponta bombázni a kérdéseikkel, tudsz nyugodtan létezni és nem érzed úgy, hogy púp vagy a hátukon.
Ezt így előadhatod:
"Anya, Apa! Úgy gondoltam, hogy a még kiemelkedőbb tanulmányi eredmények érdekében szeretnék még jobban a tanulásra koncentrálni, így bevonulnék egy kollégiumba, ahol non-stop könyvtár és tanári szolgálat áll a rendelkezésemre."
Szerintem benyalnák... :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!