Mit csináljak anyám rám erőlteti a tanulást?

Menj el anyukáddal a munkanélkülibe, és kérd hogy mondják el neki, hogy hány regisztrált diplomás munkanélküli van!

Egyébként meg tanulj, és tanuld azt ami érdekel!

Ez a diplomas munkanelkulizes egz nagyon buta indok a reszedrol. A legtobb diplomas el tud helyezkedni honapokon belul csak a bufediplomasok varnak eveket egy lehetosegre.

Mejn el a Szechenyi Egyetemre Gyorbe. Csinald meg a Kozlekedesmernokit vasut szakon es belepod van a MAVhoz.

Nem fogod halalra keresni magad de vasut kozeleben lehetsz ez azt csinalod amit szeretsz.

Ne legyen mumus az egyetem 50-60 evre kell gondolkodnod elore!

A tanulás nem válik hátrányodra, igyekezz ahogy tudsz, de érettségi után szépen elmész arra a képzésre, amire akarsz. Addig a családi béke érdekében bólogass, hogy persze anyu...

Azért a diploma sem garancia semmire, főleg nem a sok pénzre.

Egyetértek a 3-assal. Az egész életedet meghatározza, hogy mész-e egyetemre, vagy csak egy szakmunkás leszel. Elhiszem hogy útálod már ennyi év után a tanulást, de anyukàd tudja miért cseszeget, ellenben veled. Ajánlom hogy neten keress rá, hogy mennyi a diplomás, és mennyi a szakmunkás munkanélküli. Szerintem érdemes! Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy arra indulj továbbtanulni amit szeretsz! Pokoli egy életen át olyat csinálni amit nem szeretsz.

Az én környezetemben elég sok olyan ember van akit nem cseszegettek a szülei. Elég baj nekik. Ès nekem is! Mehettem volna egyetemre, de csak egy érettségim van egy tanfolyammal, amit 33 évesen 2 gyerekkel csináltam meg. Kitörölhetem vele. Amíg élek bánni fogom!

Anyukádnak igaza van nagyobb részben. Nagyon fontos, hogy addig tanulj amíg megteheted. Később sokkal nehezebb lesz, mint most, fiatalon.

És ehhez az kell, hogy középiskolában is megerőltesd magad kicsit, próbálj jobb eredményeket elérni. Nem tudod, milyen dolgozni, nem egy álom az sem. Főleg nem fizikai munkát.

Nem tudom, hányadikos vagy, de én azt mondom, nyáron menj el dolgozni diákmunkára. Tapasztalatot szerzel, ha mást nem azt, hogy olyan jellegű munkát nem szeretnél végezni, amit ott kaptál. (Mellesleg egy kevés pénzt is adnak érte.)

A te korodban nagyon sokan érzik ezt amit te, és később a nagy részük megbánja, hogy nem tanult tovább. Lehet, hogy diplomával sem fogsz többet keresni, mint egy szakmával, de hosszútávon úgy van előre lépési lehetőséged, míg szakmunkásként nem igazán, csinálhatod ugyanazt életed végéig.

Anyukád gondolom látja, hogy nem vagy buta, csak lusta. Azt szeretné, hogy többre vidd, mint ő, vagy az apád. Minden szülő ezt szeretné a gyerekének.

Az más kérdés, ha a képességeid nem elegendőek az egyetemhez. Ezt is be kell látnia, ha arról van szó, anyukádnak is. A lényeg az, hogy próbáld meg maximálisan kiaknázni a benned rejlő lehetőségeket.

Annyiféle egyetem van, egy szak sincs olyan, ami érdekelne?

9-es vagyok.

Elmondom mi a fő probléma.

Először is. Azok akik itt veled értenek egyet, valószínűleg ugyanabban az életkorban vannak mint te, ugyanazokkal (vagy hasonló) problémákkal és élethelyzettel.

Másrészt (és összefügg az előzővel) a középiskolákban az a menő sajnos, ha valaki nem jó tanuló. Talán az elit gimikben nem ez a helyzet, de az átlagos és gyengébb iskolákban ez van. Nem azt követik, aki a legokosabb, hanem aki a leghangosabb, és/vagy leglázadóbb. Ez az ember pedig általában kompenzál ezzel a viselkedéssel valamit. Ha nem tud kitűnni az eszével, kitűnik a hangjával, fura hajával, fura öltözködésével, stb.

Csak az a baj, hogy ezzel mások életét, jövőjét rontja el. A gyerekek nem hallgatnak a szüleikre, feszegetik a határokat, ez természetes. De amikor van az osztályukban egy vagy több ilyen problémás egyed és utána akarnak menni, mert ő a menő, akkor szegény szüleik meg nem tudják, mint csináljanak, hogy a gyerek jól is érezze magát és a jövőjét is egyengessék. Mert ez (is) a szülő feladata.

Aztán

1.) valakinek még időben megjön az esze, elkezd tanulni, továbbtanul és szépen halad előre az életben,

2.) később jön rá, hogy tanulni kéne - na, neki már sokkal nehezebb (pl már csak levelezőn, fizetősön tud)

3.) rájön, hogy rosszul döntött, de beletörődik, hogy elrontotta az életét (ÉS PRÓBÁLJA A SAJÁT GYEREKÉT ÖSZTÖKÉLNI)

4.) vagy természetesen lehet olyan is, aki úgy gondolja neki ez volt a maximum, boldog így.

És komolyan, ez most az összes tininek szól, akik hasonló kérdéssel és problémával jönnek ide. Magasra kell tenni a lécet, és rá fogtok jönni, hogy képesek vagytok bármit elérni. Csak akaraterő kell hozzá.

Mi a célotok az életben? Nem szeretnétek egyszer szép házat, klassz kocsit, nyaralásokat? Ezt (együtt) szakmunkásként ma Magyarországon nem lehet megvalósítani. KELL hozzá a diploma! És még úgy sem egyszerű.

Külföldön megfizetik a szakmunkást, de azt is csak akkor, ha beszéli az adott nyelvet. Szóval az sem olyan egyszerű. Azt is át kell gondolni, tudna-e esetleg a családjától ennyire messze élni. Nagyon sok embernek van honvágya, és inkább hazajön...

Elég messzire elkalandoztam. Visszatérve rád, a te egyedi esetedre, szerintem egy anyukádtól, tőleg, a családodtól független felnőtt véleményét kellene meghallgatnod erről. Az lenne a legjobb, ha bemennél a munkaügyi központba és ott beszélgetnél valakivel erről. Neki vannak statisztikái, el tudja mondani, mire van igény a munkaerőpiacon. És teszteket is tölthetnél ki, hogy mi az ami a képességeidnek és érdeklődésednek megfelelő szakma lenne.