Zavarna ha a pasid az anyjával lakna?

A konkrét szitu nem, ha mindketten normálisak. De ismertem olyan pasit, aki hazavitte a barátnőjét, anyuka kikötötte, hogy nem alhatnak egy szobában, csaj meg sarkon fordult. Pasi nem értette, mi a baj.

A férjem is az anyjával élt, de ő eléggé határozott férfi, nem engedett beleszólást ilyesmibe. Azt meg nem értem, hogy nincs intimitás, nincs szobája a pasinak ajtóval??

azzal nem lenne gond h ott lakik..

pl gyűjteni akar saját házra,ezért lakik ott.

ha az anyja megkéri vmire akkor természetes h segít. de hogy parancsolgat,és esze ágában sincs elköltözni.....

ANYUCI PICI FIA!!!!!!! ha lesz is barátnője,az anyját fogja látni benne,aki mindent megcsinál,ő meg vakarja a fa**át..

Nem tudom h te barátnő vagy,vagy a pasi,v esetleg az anyuka,de nem egészséges az tuti.. elvesz minden önállóság érzetet. jó bevallom,jólesik ha anya megfőz mire az ember haza ér a munkából,jól esik ha már csak ki kell szedni. meg ha anyu is megcsinál helyettem dolgokat. dehogy kiszolgálja,és kinyalja a fenekét... na azt már nem. Amúgy nem beteg az anyuka? v valami ilyesmi akkor megérteném,és énse költöznék el. ( pl gyenge,nem tudja ellátni magát... Akkor természetesen 1 tapodtat se mennék. de ha nincs semmi baja,és a fiú csak kényelemből van ott. háát. megvan a véleményem róla. ráadásul el is tudna költözni,de nem akar.. szerintem nme kezdenék ilyennel... az én párom is az anyjáékkal lakik,mert jelenleg nincs annyi félre tett pénze. de 3 hónapon belül már költözni akar..

Ha csak a kérdést olvasnám, a leírást nem, azt mondanám, sok mindentől függ. A kora, a lehetőségei, stb, amíg nem tudom, nem mondanék választ.

De így azok alapján, amit elmondtál... Ebben az a gáz, hogy valszeg soha nem költözik el az anyjától, ha akadna olyan csaj (sajnálnám is szegényt), aki így is járna vele, valszeg odaköltöztetné és annak a nőnek pokol lenne az élete az anyós miatt. El kéne viselnie, hogy másodlagos a párjának.

Tehát nem, nem kezdenék ilyen férfival.

"Ha régóta együtt vagytok, de nem változott még, akkor ezután sem fog."

Egyetértek. Sőt, ha ennyi ideig uralkodott rajta valaki, az nagyon rossz irányba befolyásolja a lelki fejlődését. Nem akarom azt mondani, hogy mentálisan sérült vagy retardált lenne, de tény, hogy az önállósodási folyamatnak (vagy legalább a törekvésnek) kb. 16 és 22 éves kor között illene elkezdődnie/lezajlania. Másként annyira beleépül a személyiségébe az alárendelt szerep, hogy már nem tud megváltozni. Ha akar, akkor sem.

Ugyanez a szitu, bár az én párom még "csak" 31 éves...Anyucinak mindent, és nemám azért, hogy gyűjtögetünk, mert a fizut az utolsó fillérig haza maminak...

Mondjuk mi általában nálunk vagyunk, de akkor is "sietni kell haza anyához" :(