Gyászidő alatt (közeli hozzátartozó, pl. szülő vagy testvér elvesztésekor) nem mehetek el haverjaimmal társaságba, koncertre, ide-oda? Egyáltalán meddig tart a gyászidő?

Klasszikus koncert igen, rock-koncert nem?

Tehát aki imádja a klasszikus zenét, annak "szerencséje" van, mehet koncertre, de aki a rock-ot, az így járt?

Mindezt vélhetően csak a tapasztalat hiánya mondatja veled. Majd ha látod, hogyan sorvad, múlik el egy élet melletted, hogyan kell örökre elbúcsúzni attól, ami volt, látnod kell a szenvedést, amivel ez jár... A halál általában nem annyi, hogy az illető szépen, tisztán, frissen mosakodva befekszik egy fehér ágyba és elalszik. Kimondottan csúf, iszonyú dolgokkal jár együtt, amiknek az elviselésére/látványára én pl. nem éreztem magam alkalmasnak - amíg oda nem kerültem. De ha valóban szereted azt, akitől búcsúzni kell, bármit elviselsz, csakenyhíthesd az ő fájdalmait. Aztán amikor kimész a szobából, akkor lehet bőgni meg őrjöngeni, hogy "miért én...?"

Akkor arra se lesz energiád, kedved, hogy a rádiót bekapcsold, mert úgysem figyelsz rá. Mert mindent teljesen mindegynek érzel, összevetve azzal, amit át kell élni.

Azért azt neked is érezned kéne, hogy nem mindegy, hogy fekete öltönyben vagy ruhában elmegy valaki csendben ülve meghallgatni mondjuk Verdi Rekviemét, vagy elmegy az "Egészséges fejbőr" kocsmai bulijára, leissza magát, trágárul beszél és hajat ráz fél éjszaka.

Ha nem érzed a különbséget, akkor menj nyugodtan rock-koncertre, már úgyis mindegy.

"Azért azt neked is érezned kéne, hogy nem mindegy, hogy fekete öltönyben vagy ruhában elmegy valaki csendben ülve meghallgatni mondjuk Verdi Rekviemét, vagy elmegy az "Egészséges fejbőr" kocsmai bulijára, leissza magát, trágárul beszél és hajat ráz fél éjszaka."

Jaj, mucika, érzem a különbséget, te nem érted, én miről beszélek.

Ha valakinek eleve az a hobbija, hogy otthon ül és olvas, a másiknak meg az, hogy lerészegedik, akkor ez egyenlőnek számít, hisz mindketten ugyanazért csinálják. Tök mindegy, hogy az egyik mennyire részeg, mert mindketten kikapcsolódnak úgy, ahogy ők a legjobban szeretnek.

És akinek "csendesebb" hobbija van, az jól jár, mert nem kell megvonnia magától semmit, a gyászidő lejártával ugyanazt fogja csinálni, mint a gyászidő alatt. Akinek meg "zajosabb", annak bizonyos ideig máshogy kell élnie.

És mielőtt még lenéznél, életemben nem voltam diszkóban és antialkoholista vagyok. De ezt akkor sem tartom fair-nek.

Nem tudom, mit csinálsz otthon, mert mondjuk tartalmas könyvek olvasása vagy komoly, mély mondanivalóval bíró zenék hallgatása biztos nem tartozik a hobbiajid közé. Különben tudnád, hogy milyen gondolatokat, érzéseket keltenek. Nem arról szólnak, hogy érezzük magunkat baromi jól (aki a Háború és békén vagy a Nyomorultakon kacarászik, az elég érdekes), hanem hogy segítsenek megélni, megérteni máshogy feldolgozhatatlan érzéseket. A művészet élvezete NEM feltétlenül szórakozás, a szórakozás pedig nem feltétlenül művészet.

Nem vagyok mucika. Neked semmiképp sem.

Egy ismerősömnek nemrég meghalt a bátyja balesetben.

Nem sokkal ezután már posztolgatott a facebookra ugyanolyan hülyeségeket, mint azelőtt, és a hétvégi rockkoncerten is ott nyomta. Mit ne mondjak, elég gusztustalan volt...

Ha az én tesóm halna meg, én nem is tudom, mit tennék. Hónapokig ki se jönnék a szobámból. Nemhogy koncertre, de még a boltig se mennék el...

28/n

Igazad van. De akkor azt is tudnod kell, hogy a Nyomorultakat is lehet "élvezni". Nekem az élvezet nem feltétlenül pozitív, hanem egy erős érzelem.

The Collector - egyáltalán nem vidám, sőt, és nem értem, miért az a vége, de még ez a sötét reménytelenség érzet is tetszett, miközben rossz volt. Bármilyen érzelmet kapok egy könyvtől, én azt élvezem.

A gyászidő arra van, hogy emlékezz a halottra és ne érezd jól magad. Sírni, szomorkodni, feketében mászkálni "kell".

Nem az a lényeg, hogy vannak specifikus dolgok, amiket nem csinálhatsz, hanem hogy megvond magadtól a szórakozást. Ennek kell személyre szabottnak lennie.

Pl. ha engem kamaszként azzal büntettek volna a szüleim, hogy nem mehetek sehova, az olyan lett volna, mintha előrehozták volna a karácsonyt. Másnak maga lett volna a pokol.

Ezért nem lehet egy általános listát kitalálni, hogy mit nem szabad csinálni, mert lehet olyan ember, aki azon a listán mindent csinálna, és van, aki semmit sem.