A gyerekvállalás nem csak móka és kacagás?

9.

Jót nevettem, szívemből szóltál :)

Fú, hát én nagyon nem szerettem terhesnek lenni, pedig rosszulléteim éppenséggel nem voltak. Viszont ez a hormonális változás az elején, hát ez rémes volt, percenként képes voltam sírva ordítozni bárkivel.

Jó, ez három hónap után elmúlt, utána viszont a növekvő hasam zavart eléggé. Eleinte nagyon bírtam, hogy már kezd látszani, de az alvás... Tudni kell, hogy én világ életemben hason aludtam. Na ezt hónapokon át nem tudtam megvalósítani. Minden reggel úgy ébredtem, mint akit agyon vertek, képtelen voltam egy jót aludni. Amikor a fiam megszületett, hiába fújt ébresztőt háromóránként, mégis ezerszer jobban aludtam, mert végre kényelmesen tudtam feküdni. De ne szaladjunk ennyire előre, a terhességem utolsó két hónapjában igazából már sehogy nem éreztem jól magam hosszabb ideig, se állva, se ülve, se fekve, tényleg minden vágyam az volt már, hogy végre egyedül legyek a testemben :) Plusz baromira bevizesedtek a lábaim, ami szintén nem túl jó...

Anyukám poénkodott vele, hogy hiába várom, hogy szülés után majd jót alszom hason, akkor a melleimtől nem fogok tudni úgy feküdni. Hát én akkor már ezzel nem sokat foglalkoztam, igaz, hogy kissé tocsogtam a tejben álmomban, de olyan jó volt végre kényelmesen feküdni... :) Bár az is igaz, hogy szülés után pár napig nem voltam éppen csúcsformában, szédültem, meg minden bajom volt, de szerintem ebbe belejátszott a vashiányom is.

Újszülöttel sem könnyű az élet általában, de komolyan ezerszer jobban bírtam a kevés, de kényelmes alvást, mint a terhességet.

Ettől függetlenül terveim szerint lesz még babám, sőt, ha csak rajtam múlna, én még négyet szeretnék (na jó, ez csak álom), de jó lenne, ha legalább kettesével érkeznének, mert a terhesség még mindig nem a szívem csücske :)

A móka és kacagás naponta jelen lesz az életedben, de nem állandó jelleggel.

Egy gyerek iránti szeretet egész más, mint a saját gyereked iránti szeretet.

nem fogom elmesélni sem a terhesség alatti nyomorom, sem a szülést, sem az azt követő iszonyatos fájdalmakat, mert mindezt felülmúlja az egy éves lányom egyetlen ferde mosolya is, amit naponta megkapok és kárpótol mindenért.

Nehéz, nagyon nehéz,de nincs szebb dolog, mint élvezni azt hogy anya vagy:)

Kívánom, hogy akkor éld ezt meg, amikor csak szeretnéd!

nme móka kacagás közelről sem. ahogy egy barátnőm megfogalmazta: 20% öröm,80% szívás :) ettől függetlenül nekem 3 van. a terhesség nehéz,ha nincs bajod akkor is mert folyamatosan aggódsz. a szülés nagyon fáj,lehetetlen felkészülni rá. a szoptatás eleinte egy rémálom,a melled sebes lesz és iszonyúan fáj,én most a 3-nál is sírva szoptatok néha. eleinte összefolnak a napok,alig alszol,folyik a tejed,nyúzott vagy.

DE: megéri!! csak fontos h felkészülj h nem egyszerű! :)

Szerintem nagy részben hozzáállás kérdése. Aki örülni akar és boldogságként akarja megélni, az így is fogja (függetlenül a hányingertől, a hátfájástól, az állandó vizelési kényszertől, a fáradtságtól)...

Ezek csak testi változások, nem olyan fontosak. Idővel elmúlnak.

Viszont közben kivételesnek, sőt kiválasztottnak érezheted magad. Különlegesnek, akivel éppen egy hatalmas csoda történik! Ezért az érzésért minden szenvedést megéri elviselni.

Jaaaaajjjj... Én is úgy szeretnék egy kerek pocakot, simogatni, tudni, hogy ott növekszik valami blablabla...

Szerinted mikor egyszer stresszelés és kevés evés miatt késett mit éreztem?

Hát elárulom, neeeem, nem földöntúli boldogságot! Helyette kétségbeesést, rettegést, hogy ÚRISTEN ÉN EZT NEM AKAROM!!!!!!!!!!!! Mire kiderült, hogy nem vagyok terhes 10 évet öregedtem. Még akkora megkönnyebbülést...