A kapcsolatok alapja a kompromisszumkészség. Ebben az esetben ezt hogy lehet megvalósítani?

részmunkaidő

ha közelbe jár akkor bicikli

Nem lesz népszerű a válaszom, de ha valaki lep*csáz, ha a munkámnak élek vagy élősködőnek mond, ha háztartásbeli szeretnék lenni, és nem hajlandó beleképzelni magát csak részben a helyembe, azzal nem tudnék kompromisszumot kötni. A tisztelet teljes hiányaként értékelném a véleményüket, így meg nincs értelme a közös életnek.

A legjobb, ha eleve hasonló véleményen vagytok.

Különben pedig sokan vannak, akik egyik lehetőséget sem tartják megvetendőnek, legfeljebb valamelyik közelebb áll hozzájuk. Sokszor úgyis a helyzet hozza, miként élik éppen az életüket. Mert lehet, hogy valaki szívesen látná a párját háztartásbeliként, de ha nincs annyi jövedelmük, ami mellett megengedhetik, hogy csak az egyik fél keressen pénzt, akkor hiába.

És amúgy sem csak ez a két lehetőség van. Legtöbb esetben mindkét fél eljár dolgozni, és családot is alapítanak. Ez lehet azért is, mert nincs más megoldás, de lehet, hogy egybe is vág az eredeti elképzelésekkel. Tehát nem vagy/vagy, hanem is/is az álláspont.