Hogy segítsek a lányomnak újra magára találni?

Esetleg valami egyházi közeg ? nem feltételen a tradicionális vallásokra gondolok hanem az ilyen modernebb fiatalosabb közösségekre. Szabad keresztények pl vagy baptisták stb.

A cicát miért ölte meg ? fájdalomból ? korábban is volt benne ennyi indulat a világ iránt ?

Azért kérdezem mert az ilyen tettekkel (ha amugy egészséges a pszichéje tehát pl nem pszichopata) tovább gerjeszti magában az öngyűlöletet és ebből a spirálból nem tud akkor kijönni..

Tudom, hogy nem ez volt a kérdés lényege, de: megölte a macskát?! Hihetetlen fájdalom és gyűlölet lehet a lelkében, ha ilyenre képes volt. Nem ítélem el érte, de nekem fáj erről olvasni, és mélységesen együttérzek veletek.

Az első dolog, ami eszembe jut, az az, hogy ti hogy viselkedtek vele? Éreztetitek vele, hogy ő is a család értelmes tagja, vagy folyamatosan sajnálkoztok az állapotán? Mennyire képes önálló lenni, és mi mindent tesz is meg önállóan?

Volt egy ismerősöm, aki szintén baleset miatt került tolókocsiba 23 évesen, igaz, az ő sérülése gyógyítható volt, és most már ismét képes járni, bár van néhány dolog, ami nehézséget okoz neki. Na, de ő is hasonlóan elkeseredett volt, mint a te lányod, és az édesapja úgy próbálta kirángatni ebből a helyzetből, hogy értelmes feladatokat adott neki a ház körül. Mosógépbe bepakolni, függönyt varrni, virágokat gondozni... és emellett úgy is bánt vele, mintha nem lenne beteg, együtt tévéztek, vacsorát főztek, és ha segíteni kellett valamiben a lánynak, azt szó nélkül tette, nem sajnálkozott közben. Kívülállóként ez nagyon furcsa volt, mindenki odáig volt, hogy hogy bánik szegény beteggel?! De működött az ötlet, és minél több dolgot tudok elvégezni a lánya, annál inkább belátta, hogy nem haszontalan az élete (sajnos az anyuka nem volt valami nagy segítség ebben az esetben).

Ezt csak azért meséltem el, hogy hallj egy pozitív példát is. :) Nem tudom, nálatok mennyire probléma, hogy a lányod haszontalannak érzi magát, de biztos az is bántja, hogy sok dologban tehetetlen. Jobbulást kívánok neki!

Kérdező, tudod mi az érdekes? én voltam aki a vallást írta..

Valahogy a soraidban érzek egyfajta keménységet ,és ezt kérlek ne vedd negatívan. Nem becsmérlésből írom.

Az erő kell a túléléshez,és ez fontos is, viszont a keménység távol tartja az embert a transzcendentális dolgoktól(tapasztalásoktól). Van egy 'fensőbbség', és ezt a különböző vallások különbözőképpen hívják -de egy tőről fakad ,és létezik. Az energiák ..nagyon fontos szerepet töltenek be az életben. és a hosszan válaszoló illető is taglalja ezt..-érdeklődéssel olvastam. ) Szóval semmiképp nem javaslom hogy okkult irányba menjetek.

Azt viszont itt megjegyezném hogy a hit és vallás nem feltétlenül jár együtt.A Hitet meglehet élni sokféleképpen akár egyénileg is. A hitben van derű ,béke ,elfogadás, teremtő erő,inspiráció, élni akarás stb.A legtöbb (valóban!)vallás pedig igyekszik ezeket a szentségeket - jó energiákat- őrizni,átadni-é nem utolsó sorban közösséget biztosítanak.

Nem akarok téríteni, magam is útkereső emberke vagyok..-

Viszont.. szerintem minden emberben van egy hiány és ..egy ür amit betölteni igyekszünk.. életünk során. Ilyen kritikus helyzetben amibe kerültetek végképp előtör ez a belső feszültség és igény.. Talán ha változna bennetek szülőkben is valami..nem (csak) a lány irányában hanem az élet irányában. Ti miben hisztek? milyen lelki identitást 'szellemi táptalajt' tudtok adni ? (független attól elfogadja e vagy sem) ezen érdemes elgondolkodni.

Félre ne érts kedves kérdező, mélységesen tisztelem a helyzetet amit meg kell élnetek ,- az érzékelhető kitartásodat, az odaadásod. És pont azért nem is ilyen irányból közelitek, hogy a helyzettel kapcsolatban 'adjak tanácsot' Hova jönnék én ahhoz.Arról tudtam írni amit én is megtapasztaltam/tapasztalok egy másik szinten. Kívánom hogy mindannyian a legnagyobb szükségben is találjuk meg a gondoskodó szeretetet ,közösséget.Kívánom Nektek! és erőt, nyitottságot,hitet a továbbiakhoz.

Na, ezért nem jó, ha minden vallási elemet nélkülözve él az ember.A hívőknek legalább van mibe kapaszkodniuk.Más szemel látják az életet és annak értelmét.Aki csak hús-vér halandóként látja az embert, annak sokkal nehezebb.De semmi baj, senki nem születik hívőnek, akár mikor megjöhet az ember kedve hozzá, nem kortól, nem neveltetéstől függ.

Bizonyára mélységes elkeseredettségében ölte meg a macskát, nem helyes ezt gonoszságként felfogni.Akivel ilyen tragédia történik, az kerülhet olyan mélypontra mentálisan, hogy akár mások ellen vagy maga ellen fordul.

Amit az orvosok mondanak, az nem szentírás.Sok olyan esetről lehet hallani, hogy valakiről lemondtak az orvosok, aztán mégis tökéletesen meggyógyult, bár az ilyen gyógyulások mögött sokszor hatalmas hit és akaraterő áll.Segíthetne talán az is, ha más orvosokkal is beszélnétek.