Csak nekem az a velemenyem a hazassagi-szerzodesrol, hogy bizalmatlansag?

Mi sem kötöttünk házassági szerződést, pedig itt társadalmi különbségek vannak. A páromnak semmi megtakarítása és hitelei vannak. Nekem nem kevés megtakarításom volt. Ez már múltidő mert apad. Nem bánom, de nem is nézem jó szemmel a dolgot. Ám nnek ellenére én sem kötnék szerződést. Valóban bizalmi kérdés ez. Mi beszéltünk erről, mi van mellette és ellene.

De az is érdekes hogy mi beszélünk a válásról, ha olyan a téma, vagy úgymond megmérettetés egy "mi lenne ha "kérdéskörrel.

Mi most épp azon gondolkozunk hogy az összes pénzt közös számlára tegyük, mert talán így kevesebbet nyerészkedik a ban rajtunk. Itt mindkettőnknek ugyanolyan hozzáférése van a számlához, de ha elfogy a bizalom bizony előfordulhat, hogy az egyik leszedi az összes pénzt és lelép. Testvérem járt így. Őt szó szerint kizsákmányolta a felesége a számatógépét hagyta csak meg, meg az ócska bútorokat. És az a nő semmit nem tett a házasságba, mert semmilye nem volt. De mindent ellopott.

Nem itélem el azt aki szerződést köt. Egyszer kell rá gondolni és utána el lehet felejteni.

Én abban az esetben egyet értek a szerződéssel,ha nagy a vagyoni különbség a házasulandó felek között.De csakis abba mennék bele,hogy amit a házasságkötés előtt szereztünk az külön vagyon,amit utána az már közös.Független attól ki mennyi keresett.A házasság vagyon és életközösség,ezért család a család.Azt már ha valaki külön magának szeretne mindent egy házasságon belül is,csak magát szeretné biztonságban tudni azt hatalmas egoizmusnak tartom,és ez esetben egyet értek veled,hogy akkor minek házasodik az olyan ember aki ennyire magának való?Hiszen nem kötelező házasságban élni.

Ha jól megy akkor az egész családnak,ha nem akkor senkinek nem.Erről szól a jóban-rosszban.

Egyébként ezt már csak megjegyzem,hogy szerintem nagyon lesúlytó elszomorító az emberek magának valósága önzősége bizalmatlansága.Bár biztosan sokan megégették már magukat nagyon,de akkor is.Én is második házasságomban élek igaz már régóta,és nem is tervezünk válást,de úgy gondolom,mindennek a fele megillet mindkettőnket ha mégis elválnánk.Mert forintban mindegy ki keresett többet,nem tett egyikünk sem kevesebbet az életünkért a családunkért.És sokminden van amit nem is lehet forintosítani.De egyikünk élete sem ér kevesebbet a másikénál az biztos.

Nem csak neked.

Ahol ezzel kezdődik egy házasság, az már eleve nem sokat ér.

Szia!

Én úgy gondolom, hogy a 'na, majd jól megsz,vod, ha nem írtok ilyen szerződést" alapja az egyértelmű bizalmatlanság és félelem. Vannak, igen , negatív példák. Sokan gondolkoznak úgy, hogy bármit is hoz az élet, akkor más hátán még előre tud csimpaszkodni , hogy például kiköveteli a fél lakást/autót bármit. Továbbá lehet , hogy túl tisztességesen gondolkodom, de a házasságot én egy egységnek, egy eskünek gondolom; és csak annak tudok lenni az élete párja, akit jól ismerek, kiismertem már, és tudom: bízhatok benne. Ehhez kell az emberismeret, (ami téves is lehet) ; de nem azért kell házasodni, hogy itt van ni, ketten vagyunk, ne lógjunk külön; hanem mert szeretek, elfogadok valakit és tudom, ismerem a negatív tulajdonságait is!Sajnos , közhelyes, de a mai világban éppen azért bomlanak fel a házasságok, mert mindenkinek meg akarnak felelni; csak önmaguknak nem , illetve a párjuknak. Nagy esküvő, 150 vendég, galamb-eregetés...5 év múlva meg a vagyonfelosztás.