Miért ér többet az anya mint az apa?

Biológiailag, míg az apára csak a nemzés feladata hárul; az anya az, akiben megvan az utódnevelésre is az ösztön.

Ez persze lelkiekben másképp van, főleg a civilizált világban, de eredendően ezért.

Gyermekem az ideje nagy részében velem van, apuka bármikor elmehet sportolni, szórakozni, gond nélkül, mert tudja, hogy úgyis ott van anyuka... ha én akarok elmenni, akkor nekem meg kell oldanom a felügyeletét.

Ha beteg, én vagyok vele, én ápolom. Én főzök neki ebédet, én mosom a ruháit, ha esetleg elmegyek valahova egy-két napja, akkor az apja meg van lőve, hogy mit csináljon vele.

Ő elvan a gyerekkel, szereti, jópofizik vele, napi pár órán át, ami vitathatatlanul könnyebb és hálásabb szerep, mint mondjuk hányást takarítani meg fejlesztésekre hordani...

Nem azt mondom, hogy nincsenek kivéltelek, de azért a nagy átlag ez, anyukára hárul minden ami munka, felelősség és kellemetlen, apukára meg a játék és a jópofizás.

Nem tudom, én nem tudok közöttük különbséget tenni így hirtelen, de közben meg mégis másféle érzésem van feléjük.

Nem is tudom ezt megfogalmazni, de más...

Hülyeségnek tartom, amit az egyik válaszoló írt, h az anyuka csinál, mindent, az apukára meg csak a szórakozás marad! Sok anyuka(persze vannak kivételek!) amikor megszületik a baba nem foglalkozik az apával, csak ő létezik a világon meg a gyerek, az apák kirekesztődnek a gyerekek körüli teendőkből, persze, h nem tudják őket később úgy gondozni, nem tud velük mit kezdeni! Én legalábbis ezt tapasztalom a családban és a szűk ismeretségi körömben is, ahol kisgyerekek vannak...

Érdekes engem kiskoromban apukám ugyanúgy elvitt az edzésekre, kóruspróbákra, fogszabályzásra...stb, mint anyukám. Apum is főzött nekem esténként, h meleg vacsi legyen, mindig leült velem tanulni, ha beteg voltam elvitt orvoshoz. Megcsinálta nekem reggel a szendvicseket, ha anyunak nem maradt ideje, eljött értem az iskolába, eljárt szülői értekezletre. Kamaszként el tudtam vele beszélgetni a fiúkról és a szexről is akár, de ha hisztis voltam vagy szemtelen, mindig leszidott. Ennek ellenére nem mondanám magam kifejezetten apásnak, mindkét szülőmet ugyanúgy szeretem, talán azért, mert mindketten sokat foglalkoztak velem.

24/L

Mivel az anya van otthon 2-3 évet a gyerekkel általában, így ő intézi a vele kapcsolatos dolgokat. Később is.

De ettől eltekintve, mikor a gyerek kezd önállósulni, egyénfüggő, ki felé húz jobban.

Nekem alap, hogy anyám, mivel nem éltek már együtt, mire megszülettem, és anyám nevelt fel. Apámmal sincs rossz kapcsolatom, csak nem annyira közeli.

A lányom most lesz 3 éves, én vagyok vele itthon, apját ugye kevesebbet látja, de rajong érte. Az apja az, akivel játszik, szórakozik, stb. Viszont ha beteg, vagy álmos, nyűgös, akkor inkább én kellek.