Szívem szerint főállású anya lennék, és nem dolgoznék többet alkalmazásban?
Sziasztok!
Van más is aki így érzi, hogy inkább a gyerekeket, férjet, háztartást menedzselné?
3 éves a kisfiam, félnapra ovis, a kislányom 16 hós, és még szeretnénk egy babát kb egy év múlva.
Most fogunk nagyvárosból vidékre költözni, panelból magánházba. Az az elképzelésem, hogy konyhakertem lesz, illetve bababizományival foglalkoznék. Ahova megyünk ott nincs semmilyen bababolt. Emellett a férjem vállalkozna, (kőműves, burkoló) és az ő pénzügyi, adminisztratív feladatait látnám el.
Szóval dolgoznék, csak kötetlen munkaidőben, és a család háttérmunkáját látnám el.
Elképzelem, hogy pár év múlva viszem a gyerekeket reggel oviba, suliba, délelőtt dolgozok a vállalkozással kapcs, ebéd után értük megyek, csendespihi alatt házimunka, utána estig együtt vagyunk.
Hibbant vagyok? :-)
Nem, sőt! :)
Nekem tetszik az elgondolásod, bár több anyukának, kismamának lenne lehetősége ilyen dolgokat megvalósítani. Ma is sokan maradnának otthon, de sajnos, manapság egy fizuból (néha már kettőből is) lehetetlen megélni, muszáj visszamenni dolgozni.
Egyébként is, te nem azt tervezed, hogy nem dolgozol, hanem azt, hogy saját vállalkozást indítasz. :)
Hajrá!
Bárcsak én is meg tudnám ezt valósítani, de jelenleg muszáj, hogy vissza menjek dolgozni.
Nekem nem a munkával van bajom, hanem azzal, hogy reggel 7-kor le kell adnom a gyereket és délután 5-6ig nem látom! Iszonyat...
Úgyhogy nem vagy hibbant. Jó lenne, ha erre többünknek lenne lehetősége.
3,5 éves a nagylányom, 2 a kislányom, 27 terhes vagyok :)
Tavaly költöztünk egy budapesti panelból és pest megyei kertesházba, van konyhakertem is :)
Bababizományiban még nem gondolkoztam, én is főállású anyuka szeretnék lenni és mellette valami vállalkozást indítani.
Szóval akkor én is hibbant vagyok :)
Köszi a válaszokat!
Olyan jó elképzelni mit hogy szeretnék remélem meg is tudom valósítani. Elkezdeni nehéz, de ahová költözünk a férjem szülővárosa, így lesz sok ismerős, és az ő családja is ott él, szóval segítségem is lesz. A férjem támogatja az elképzelést, úgy hogy igenis meg fogom valósítani! 29 éves vagyok, most úgy érzem tele energiával, lelkesedéssel. Nem akarok politizálni, csak egy mondat erejéig: ami sajnos ebben az országban van, arra késztet, hogy próbáljak meg a saját lábamon megállni, a saját erőmből, elképzeléseimből. Ha pozitívan állok hozzá, akkor köszi állambácsi, hogy bebuktuk a frankos hitelt, meg öt év munkáját, befizetéseit, az önerőnket, és emiatt megyünk egy kistelepülésre, így hátha jobban fogunk boldogulni, mint ha nem jöttek volna a buktatók.
Tesóm főállású anya. Van vállalkozásuk, van szabadideje, van pénzük a megélhetésre. Sokkal nyugodtabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb, hogy nem ment vissza dolgozni.
3 gyerek mellett amúgy is nehezebb lett volna, folyton beteg az egyik.
Én azt mondom, hogy vágj bele, ha még támogatnak is, akkor meg főleg!
Olyan jó olvasni, hogy vannak emberek reményekkel és álmokkal, mindazok ellenére, hogy (ahogy a soraidból kivettem) sok rossz dolog történt velük. Nem adják fel :) Hajrá!
Dehogy vagy hibbant, inkább szerencsés vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!