3 kamasz fiú gyermekem van. Sajnos egyre többet érzem azt, hogy nem jó az amit csinálok, mondok, teszek. Tudom, hogy nekik sem könnyű ez a korszak. Hogy legyek jó anya?

Ez nagyon nehéz kérdés és szerintem erre válasz sincs,legalább is én nem tudok erre megoldást.Nekem egy 16 és fél éves lányom meg egy 18 éves fiam,nagyon nehéz velük is.Valahogy soha nem egyeznek a nézeteink,én már néha arra gondolok hogy nem is ők vagy én vagyok a rossz hanem ez a világ amiben most élünk.Az én gyerekeim szuper jó gyerekek voltak addig még középsuliba nem kerültek,azóta szinte minden napunk harc.Nem akarnak csinálni semmit,se otthon segíteni sem tanulni,nincs semmi tervük a jővőre nézve,mindig csak a mának élnek.Minden nap csavarogni szeretnének mert megvannak győződve róla hogy nekik csak ez a dolguk,a szülők pedig csak azért vannak hogy nekik mindenük meglegyen.Mi szülők pedig az őskorban voltunk fiatalok és ne is próbáljam tőlük elvárni azt amit annó tőlem a szüleim.Ami most párnapja a vita itthon,hogy a mai fiatalok már 15,16 évesen szinte összeköltöznek én pedig ezt nem engedem meg,hozzánk jöhet a lányom barátja,hétközben egy nap,de csak este 10-ig,hétvégén pedig max éjfélig,nincs itt alvás vagy itt lét napokig.Én most perpillanat ezért vagyok hülye szülő.Néha én is elkeseredem és nagyon nehéz nekem is de mindig arra gondolok hogy most lehet hogy utál de talán pár év múlva megköszöni azt hogy ,nem engedtem abbahagyni az iskolát,vigyáztam rá hogy ne érje baj és hogy ne legyenek zülött alkoholista esetleg drogos felnőttek.Mikor kicsik voltak örültem hogy a fiam idősebb mert azt gondoltam hogy majd vigyáz a hugára,erre pedig most mindig ő viszi bele minden hülyeségbe.Nem tudom mikorra nő be a fejelágyuk,de nagyon remélem nem tart már sokáig és birom addig erővel.Kitartást kívánok neked is!

Én két bűvszót tudok ajánlani: kommunikáció és kompromisszumok.