Csak "szerencsés" vagyok, vagy tényleg nem olyan nagy dolog ez a párkeresés?

24-es, te sem jutsz túl az önfényezésen meg a szerencsétlenebb embertársaidon való gúnyolódáson, fölényes kioktatáson, sőt, a kérdező tulajdonképpen már egy drága angyal hozzád képest - de sebaj, lényeg, hogy te jól érzed magad.

27F-re meg inkább nem mondok semmi rosszat, erősen úgy érzem, elég neki a maga baja.

10-es vagyok.

Akkor próbálom érthetőbben elmagyarázni, hogy mi a problémám az egésszel.

Most tegyük fel, hogy én azt kérdezném, hogy mi a nehéz a trigonometrikus függvényekben (szinusz-koszinusz), hogy hogy lehet valaki annyira debil, hogy ezeket nem érti meg, meghogy nem vagyok egy matekzseni, de ezeken én is röhögök, mert annyira triviális. (Bocsánat, ezzel most nem azokat akartam sértegetni, akik ezt anno nem értették meg, tudom, hogy ők is lehetnek nagyon értékes, és sok esetben más területen nagy tudású emberek, csak konkrétan most ez a példa ugrott be. Más területeken meg sok olyan alapdolog van, amit én nem értek.)

Egy ilyen kérdés után mégis mi lenne a vélemény rólam?

Az, hogy óriási az egóm, merthogy egy halom embernél okosabbnak érzem magam és igen, hogy végtelenül bunkó vagyok. (Márcsak azért is, mert egyre inkább divat nem érteni a természettudományos tárgyakhoz.)

Pedig ha belegondolsz, akkor a trigonometrikus függvények meg nem értése csak addig az egy-két hónapig fáj, nem addig, amíg meg nem érted őket. (Továbbléptek a matek tananyagban és kész, le is lehet érettségizni nélkülük, még ha nem is ötösre. Ezzel szemben a párkeresés problémája addig marad, amíg ténylegesen meg nem oldod.) Azt is vedd figyelembe, hogy ez a probléma sokkal mélyebben érinti az embert. (Ha valakinek nem sikerül megértenie a mateknak ezt a részét, lehet tőle függetlenül boldog ember, ha valakinek a párkeresés nem megy, aligha.)

Ha valakinek jól esik, pontozzon le nyugodtan, nem érdekel.

Kifordult magától az emberiség. egyre jobban ezt látom a válaszok alapján. Aki NORMÁLISAN gondolkodik (24. 27.) azt lepontozzák, aki meg csak rinyálni tud, azt fel. Talán ezért tartunk ott, ahol tartunk. De egyszer csak meg fog változni a rinyálók hozzáállása. Ha meg nem, akkor így jártak.

A véleményem a kérdésről pedig egy az egyben megegyezik a már említett két válasszal.

Most pedig jöhet a lepontozás. Bízom benne, hogy hozzá tudtam segíteni őket a napi "jó" cselekedet megtételéhez. :-))))

Szerintem itt az a furcsa dolog, megfigyeltem, hogy akinek önbizalma van, az sokszor tényleg kicsit lekezelő. Az önbizalom egy nagyszerű dolog, és mindenki vágyik rá, de amikor valaki tanácsként adja, hogy: legyen önbizalmad, az vajmi keveset ér. Olyan, mintha egy alacsony embernek azt mondanám: legyél magasabb.

Az, hogy nem vagy görcsös és kapcsolatfüggő, borzasztó jó érzés lehet. De minek vele kérkedni? Csak azt éred el vele, hogy elkezdik kórusban szidni az önbizalom-hiányos embereket, akik meg nem tehetnek arról, hogy úgy éreznek.

Örülj neki, hogy ilyen vagy, de nem értem, mi értelme volt a kérdésnek. Tényleg meg akartad oldani az önbizalom-hiányos emberek párkeresési nehézségeit?

Unom már ezt a gittrágást, de azért válaszolok, kérdező, mert nem tűnsz olyan végsőkig elborult p.csának, mint egyes válaszolók fölötted.

Ilyen szavakkal tetted föl a kérdésedet: "görcsölnek" "jajj nincs senkim, forever alone meg stb".

"jajj nincs senkim"

"meg stb"

Érted??

Ez LEKEZELŐ. Akkor is lekezelő lenne, ha utána nem mondtad volna el azt is, hogy te viszont milyen jó vagy. Azt meg, ha lekezelik, senki sem szereti.

Lényeg a lényeg, ezzel a hangnemmel nem sikerült megszólítanod a magányos embertársaidat. Ha valóban kommunikálni akarsz velük, és nem pedig a fölényedet kiélvezni, másokat lealázni (ahogy az nem egy hozzászóló szövegéből világosan kitűnik - a te stílusod azért nem volt a legsúlyosabb), akkor igyekezz másképp megnyilvánulni.

"Írta itt korábban valaki a matekos példát: világ életemben totál hülye voltam a matekhoz. De tudjátok mit? A magabiztosság azt jelenti, hogy ettől nem érzem magam kevesebbnek."

Számomra meg azt jelenti, hogy nem törődöm bele, hogy nem értem, hanem bízok magamban, hogy én is képes vagyok felfogni.