Csak "szerencsés" vagyok, vagy tényleg nem olyan nagy dolog ez a párkeresés?

Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenki mindenben ugyanolyan ügyes, szerencsés stb...meg még hozzá jönnek a kulturális, képzettség és személyiségbeli különbségek, no meg egyéb apró dolgok, pl, nem mindegy valaki éppen hol tanul, dolgozik, mert egy fiúsuliban, vagy egy napi 14 órában dolgozó autószerelőnek, építőmunkásnak vagy szénbányásznak mondjuk, aki egész nap szinte férfiakkal találkozik, kisebb az esélye hogy találkozzon élete szerelmével és lehet már nem is marad ideje igazán keresni. Könnyebb helyzetben vannak azok akik, a munkájuk, tanulmányaik során is sok emberrel találkoznak, ők általában amúgy is jártasabbak az emberekkel történő kapcsolatteremtésben. Gondolom Te is inkább az utóbbi kategóriába tartozol, mert "nyüzsi vagy" jársz bulizni stb. Nem mindenkinek olyan egyszerű a kapcsolatteremtés másokkal, és az is nyilvánvaló, hogy a nagy számok törvénye alapján nem fog mindig mindenki normális emberekbe botlani, plusz sokan mindenféle tudatalatti berögzülések miatt rosszul választanak. Igaza volt az egyik korábbi hozzászólónak, hogy sok lány álmodozik a rendes pasiról, amikor meg ott van nem kell, mert milyen már...de mindegyik ilyen belezúg az utolsó köcsögbe, mert az micsoda alfahím, utána meg kezdődik elölről a rinya, és ez vica versa férfiban is előfordul. Ismertem személy szerint is ilyet.

27/N

Nem olvastam végig az eddigi válaszokat, de tuti egy nagy adag szerencse kell hozzá sajnos tapasztalat.

Én 23 évesen jött össze az első komoly kapcsolatom.

Nem kerestem görcsösen, de mindig olyanok találtak meg akikkel nem illettünk össze úgy, hogy az átlagnál sokkal kevesebb az elvárásom a másik iránt.

Kedves kérdező!

Olvasgatva a reakcióidat, kommentjeidet az érkezett válaszokra, nekem a következő jött le rólad:

- értelmes vagy, tudod, mit beszélsz

- kedves vagy, hiába bunkóznak itt veled egyesek, a stílusod nem durvult a kérdés kiírása óta

- magabiztos vagy, tudod, hogy felesleges felvenni a névtelen válaszolók sértegetéseit

És ezek után még kérdés, hogy miért szeretnek a pasik? :D

Ha mindenkivel így bánsz körülötted, mint itt az ismeretlen bunkókkal, akkor Te egy csodálatos ember vagy!

Látszik, hogy a sok sértegetőnek mennyire kevés önbizalma van, vagy önértékelési problémáik, mert amit eredetileg abszolút nem sértésnek szántál, rögtön magukra vették, és elkezdtek puffogni, hogy már pedig ha ők nem boldogok, akkor te se legyél már az!

Lehet, hogy a fiúcskák lyuk-lyuk alapon döntenek, de a férfiak olyan nőt keresnek, mint a kérdező. Természetesen árad belőle a magabiztosság, egy ilyen nő mellett nem kell attól rettegni, hogy a hátunk mögött csekkolja a telefonunkat, hátha megcsaljuk. Nem szapul másokat, hogy aztán ő jobban érezze magát, azon az alapon, hogy "az a csaj csúnyább, mint én, dejó nekem". Ilyet csak azok csinálnának, akik nem szeretik önmagukat.

Sajnos én még nem találtam meg a párom, mindenki csak kihasznált, talán mert túl kedves vagyok. De emiatt nem fogom leszólni a kérdezőt ismeretlenül, mert nem az ő hiába, hogy nekem nem sikerül, neki meg igen.

A barátaidnak meg nem muszáj tanácsot adni, nem vagy te randiguru, de ha pityeregnek egy-egy pasi miatt, akkor bíztasd őket, hogy úgy is rájuk talál majd a szerelem, és nyugtasd meg őket, hogy nem az ő hibájuk, hogy nem jött össze, mert különben csak önsajnálkozásba esnek és keserűek lesznek (mint itt egy pár válaszoló is), ami aztán nem jó reklám az ellenkező nem felé.

27/F

kérdező, nem te vagy a bunkó:) tudom, most aztán jönnek, hogy de beképzelt vagyok....de én pl aztán tényleg ezer pasi között tudtam mindig válogatni...sosem volt hiány belőlük...sőt...aztán mindig akadt valaki, aki tetszett, jól éreztem magam vele, aztán összejöttünk...persze volt, hogy melléfogtam, mert mást képzeltem róla, mint ami volt...és mivel az utolsó időben nem müködött, totál könnyü volt tul lépni rajta...sőt, akkora már túl is léptem, igy nem volt nehéz egy uj kapcsolatba belépni...mivel nem gátolta senki és semmi...az elmult években én is egyszer voltam 1 hónapot egyedül.....több éves kapcsolataim voltak...a legrövidebb fél év......de mindegyik volt legalább egy év....számomra se volt sose gond a párválasztás....volt és kész........persze az igazi most van, akihez feleségül is megyek!:) egy biztos...a magabiztosságnál jobb nincs.....minden ember azt szereti a másikban...legalábbis azt veszi észre elsőnek.......mert magabiztos...és nem akar elbújni....

24l

jujj de szépen lepontoztátok szegény 27/F-t:_):):):) pedig minden szava igaz..még ha nem is tetszik:):):) egyet értsetek meg...de tényleg....oké, hogy láttok magatokon hibát...de szeressétek magatokat...érezzétek jol magatokat a börötökben (ha mégsem, tegyetek érte...) és bizzatok saját magatokban....ti el tudjátok képzelni azt, hogy nem vagytok észrevétlenek? egy dolog teszi: (nem a nagy mell és a tökéletes alak...)...a kisugárzás, amit a magabiztosság éltet....persze ettől lesz a másik beképzelt, mert tudja, mi a jó és a rossz benne és ezért a legjobbat tudja kihozni magábol........inkább probáljátok ki nyafi helyett, hogy debunkóakérdező....:):):)

24L