A családtagok szemében a gyermekem problémás. Már a 17 éves domonvölgyi gyilkoshoz hasonlítják. Hogyan védjem meg?
Egyedül nevelem a 7 éves kisfiam. Mindössze két családtagom él az apukám és az apai nagymamám. A fiamnak ők ketten és én jelentem a családot.
A nagypapa és a dédmama szerint nagy gondok vannak a gyerekkel. Túl intenzív, túl heves, túl erőszakos, túl hisztis, túl érzékeny.
Szerintem teljesen normális, átlagos. Szerintem ilyennek kell lennie egy kisfiúnak és inkább ők túl idősek már egy kisgyerek dinamikájához.
Állandóan bántják, kiabálnak vele, rácsapnak, mindenért rászólnak.
Igaz, hogy be nem áll a szája és folyton mozgásban van. Valamit mindig csinál, nem tud nyugton lenni. De ez miért baj? A szabályokat betartja, vagy legalábbis nagyon igyekszik, hogy jó fiú legyen és segítsen...
Tegnap este a híradót nézve felhívott telefonon a dédi, hogy vegyem észre mivé fajulhat ha nem fogom erősebben a gyereket (a 17 éves domonvölgyi gyilkost mutatták éppen).
De valamikor volt a nyáron is egy eset, ahol napokig ölte sorba a családtagjait egy bekattant srác (állítólag számítógépes játékok hatására)...akkor is azonnal azzal jöttek, hogy ne csodálkozzak majd, ha én is gy járok. :(
Extrém durva szerintem az ilyen összevetés. Egyszerűen nem is értem, hogy miért kell ezeket párhuzamba álltani az én fiammal. Meg egyáltalán miért kell mindig a rosszat belelátni.
Ez generációs különbség?
Elfogultság miatt bármelyikőtök tvedhet. Lehet, hogy semmi baja a gyereknek, lehet, hogy te nézed más szűrőn keresztül.
Hívd fel a területi nevelési tanácsadót, ők végeznek mindenféle tesztet is (pl az én egyik lánoymnál tanulási zavart). Ők elfogulatlanok és kaphatsz egy reálisabb képet a gyerekről. Esetleg beszélj a tanárával.
Én is ismerek ilyen embereket. Apám egyszer látta gyerekkorunkban, hogy lövöldözős játékkal játszunk, már jött az újságban olvasott esettel, mintha törvényszerű lenne, hogy valaki egy játék hatására gyilkol.
Nem gondolnak bele, azok az illetők alapból sem voltak normálisak.
Mondjuk a te esetedre nem tudok mit mondani, mert két eltérő vélemény találkozik. Nyilván te ismered jobban a fiad, de lehet, hogy nem tudod elég objektíven nézni, ugyanakkor ez éppúgy igaz lehet a családtagokra: ők meg lehet, hogy eltúlozzák. Azt tudnám tanácsolni, hogy vidd el gyermekpszichológushoz, beszélgessen vele. Az ő véleményére szerintem jobban adhatsz, mint olyanokra, akik egy eszement gyilkoshoz hasonlítanak egy kisfiút.
Itt azért nehéz véleményt alkotni, mert könnyen meglehet, hogy te vagy elfogult. Ahogy a szülők többsége, te sem biztos, hogy tiszta képet tudsz alkotni a gyermekedről. De lehet, hogy csak ők csinálnak a bolhából elefántot.
Amit az első írt, jó ötlet.
Nézd, mi ezt így nem tudjuk megítélni, hiszen nem ismerjük a kisfiút.
Igaza van az első hozzászólónak: te is lehetsz elfogult, de lehet, hogy tényleg ők nem tolerálják már a gyereket.
Szerintem kérdezd meg az óvónőket/tanítókat, ők mégis csak sok időt töltenek a gyerekkel. Ha szerintük nincs gond vele, akkor nem kell aggódni.
Hogy izgága, kíváncsi és cserfes (bár fura kifejezés ez egy kisfiúra, de jobb hirtelen nem jut eszembe...) egy 7 évesnél abszolút normális!
"Állandóan bántják, kiabálnak vele, rácsapnak, mindenért rászólnak."
ezek után nem csodálkozom.
A gyereknek tudnia kell, kitől mit várhat, de nyugodt hangon kell vele alapból beszélni (ok, néha lehet mutatni, hogy ember vagy te is), de ő egy gyerek, olykor hangos, nyughatatlan és még többnyire az érzelmei befolyásolják. Ha nincs egységes nevelési elv, amit mind3-an betartotok, akkor ez van, megzavarodik a gyerek.
Nevtant felhívhatod, ők objektívek és kapsz szakértői véleményt, sőt azt is megmondják, hol a hiba, miért olyan a gyerek, amilyen, és nem biztos, hogy benne van a hiba!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!