Miért tudják mindig jobban a családtagok, hogy nekünk mikor, mit kell tennünk a párommal?

Csináld úgy,ahogy akarod,de hallgasd meg őket.Vitára nincs szükség.

És majd 25 év múlva nem ismersz magadra,és szégyen fut majd rajtad,mikor ugyan ezeket fogod mondani.

Nem, nem tudják jobban, csak bele akarnak szólni, azon az ürügyön, hogy ők idősebbek és jobban tudják. Pedig ez nem igaz - meg kell hagyni mindenkinek, hogy a maga útját járja és hibázzon, elessen és újra talpra álljon.

Valójában kontroll alatt akarnak tartani, mintha még mindig kisgyerek volnál, mert nem bírják elviselni azt a tudatot, hogy felnőttél és a szülői szerepnek náluk vége.

Nem kell dühöngeni vagy hisztizni, mert arra várnak; amikor dühös az ember, akkor nagyon könnyű egyrészt kiforgatni magából és hülyét csinálni belőle, másrészt ujjal mutogatni rá, hogy "na ugye, hogy még mindig csak gyerek!"

Egyszerűen és egyenesen, de nagyon keményen és határozottan EGYSZER közölni kell a véleményedet, minél rövidebben. Tényszerűen, kijelentő módban és pont. ha kell, előtte játszd le magadban a szombádban, írd le a szöveget, tanuld meg, csiszold le.

Törődjenek csak szépen a maguk dolgával, te pedig majd törődsz a magadéval. Legközelebb pedig elég csak annyit mondnai, hogy te már közölted a véleményedet a témában. Ahányszor újra előjönnek, ezt érdemes elmondani: te már megmondtad.

Egy idő után le fognak szállni rólad. Ne félj harcolni önmagadért, az álmaidért és az életedért! A te életed, nem az övék és felnőttél, ha tetszik nekik, ha nem.

Ja, ezt lehagytam: a másik igen kemény és hatásos érv az, ha közlöd, hogy amíg nem hagyják abba a minden ünnep tönkretételét ezekkel a szemét szövegekkel, addig nem veszel rajta részt. Magyraul: ignorálással bünteted őket azért, mert abba szólnak bele, ami nem az ő dolguk.

És költözz csak össze a barátoddal!

Nálunk is teljesen ugyanez megy...

Mindig anyát hallgatom, hogy ne mindig én menjek a páromhoz, jöjjön néha ő is, csak le akar húzni pénzzel, stb...

Hiába mondom neki, hogy nem így van... Most van munkahelyem, én járok hozzájuk, mert az anyukája agyvérzést kapott másfél hónapja, nem akarja egyedül hagyni az apját. Ő is beteges már, szegény:(. Plusz, ha náluk vagyok, nekem csak az utat kell állnom, mindent kapok tőle, amikor csak az odaútra volt pénzem, mindig adott visszafele is. Persze, ha valamit főzni akarunk, mindig összedobjuk a pénzt, vagy éppen kinek, mikor van. Ha neki, akkor az ő pénzén vásárlunk, ha nekem, akkor az enyémen. Ő most sajna nem tud utazgatni, mert csak a havi 22800-at kapja, és azt az 1500 ftot másra is el tudjuk költeni. Kedvezmény pedig nekem jár a vonatra, szal sokat spórolunk, ha én megyek.

Anya persze csak azt fújja, amit Ő gondol... Hogy jöjjön Ő, olyan nincs, hogy nincs pénz... Hozzátenném: ő és apa 300 kmre laktak egymástól, és mindig ő jött apához. Apa akkor látta előszőr anya rokonait, amikor én már 5 éves voltam, akkor már 9 éve együtt voltak anyával.

Én ezt azzal szoktam elhárítani, hogy ha valóban így lenne, akkor az az én tanulópénzem. Egyáltalán nem adok neki igazat, én látok bele a kapcsolatunkba, nem Ő. Nem szállok vitába vele, mert értelme nem lenne, és erőm sincs meló után. Különben is, csak úgy tudom túlélni a melós napokat, hogy arra gondolok, hogy legalább a hétvégét a párommal tölthetem.

Kedves Kérdező,

nagyon szívesen, és örülök, ha úgy érzed, hogy segítettem ezzel neked.

Sok boldogságot a pároddal a közös életben! :)