Az összeomlás szélén állok, és nem tudom, hogy tudnám magam összeszedni. (? )

23 éves vagyok, egyetemista. A suli egyre rosszabbul megy, a vizsgák nem sikerülnek. A szüleim elvárják, hogy éltanuló legyek, mert unokatesóim is azok, én meg alig szedem össze a legrosszabb jegyhez a pontokat. A tandij méregdrága (1500 euró) + a következő évbe átviszek 4 vizsgát (az még 800 eur), s akkor még nem számoltam a lakás bérlést meg az egyéb költségeket. Nem tudom,hogy honnan a fenéből lesz ennyi pénzünk. Úgy érzem, hogy meg sem érdemlem az életet, ha már ennyire lehúzom a szüleimet. Munkát nem találtam, amit meg találtam, hát, anyukám nem engedné, hogy suli mellett csináljam, mert akk nem járok be az előadásokra. Nyári szünetben sem dolgozhattam, hanem otthon kellett háztartást vezetni,ami nem esett nehezemre, de nem fizettek érte, hetente 2500 ft kaptam, s abból járjak szórakozni, vegyek magamnak ruhát, és spóroljak. A párom munkanélküli. Egyszerűen ott tartok, hogy már nem látom a célt- Úgy érzem, hogy nincs miért élnem. Mindenkinek csak púp vagyok a hátán. Senki sem hallgat meg, ha megszólalok, csak veszekednek velem, a barátaim elfordultak tőlem, egyszerűen nem megy! Szedtem már nyugtatót, de az sem segitett. Napról napra rosszabbul érzem magam, és nem tudom, hogy mit tehetnék ellene. Ti hogyan tudtatok talpra állni egy nagyon nehéz időszak után?