Mihez kezdjünk vele? Elegem van már!

A problémám az hogy az öcsém nem tanul, meg nem dolgozik semmit. Most töltötte be a 21 éves kort. 19 évesen érettségizett tehát már majdnem 1,5 éve munkanélküli. Továbbtanulni nem akar igaz azzal az érettségivel kb esélytelen is valami fősulira bejutni, de egy jó szakmát attól még tanulhatna szerintem.

a baj az hogy dolgozni sem hajlandó pedig már elég sok helyen ajánlottak neki munkát ami csoda, jó persze protekcióval azt hozzá kell tegyem. De egyiket sem vállalta el. Sajnos nincs semmi elképzelése a jövőjéről ő mindenért nyafog hogy ezt nem csinálom, azt nem csinálom és még mondhatnám. A szüleim már nagyon kiakadtak rá nyáron kapott egy utolsó lehetőséget azaz 2 hónapot hogy találjon magának valamit, vagy munkát vagy tanuljon ki egy szakmát. Azt hozzáteszem hogy nincs bejelentve munkanélkülibe sem mert ahhoz lusta meg nem is akar. Apámék szeptemberbe vágták ki otthonról mert semmit nem tudott felmutatni, se a jelentkezési lapot egy iskolába, se a munkaszerződését. Most nálam van itthon próbálom valahogy helyrerázni az életét de úgy tűnik hiába. A barátnőm elvárja tőle azt hogy segítsen be a házimunkába ameddig nincs itthon, és persze csinálja meg az alapvető feladatait, mivel sosincs itthon egyedül mert mindig van itthon valaki így vagy én figyelek rá vagy a barátnőm. Amikor én vagyok itthon akkor se csinál semmit csak netezik vagy alszik olyan 11 ig kb és annyi a napja hogy fel kell eszik valamit majd elkezd a telefonján játszani utána elmegy itthonról és este valamikor éjfélkörül bedől a lakásba, igaz józanul mert nem az az iszákos fajta de imád kint lenni. A lényeg az hogy én most hoztam neki össze egy állásinterjút, jóformán el se kell menjen oda hanem rögtön munkába is állhat ami most csütörtökön lesz akkor körbevezetik kap valami ruhát meg az 1-2 nap elmagyarázzák neki a dolgokat hogy mi hogyan megy mire figyeljen hogyan csinálja és még sorolhatnám. Reggel 7 kor kell megjelennie ott kíváncsi vagyok hogy megfog-e jelenni, mert nagyon harcoltam ezért érte de ha elcseszi nekem akkor nem tudom mit csinálok vele.

Oké hogy naplopónak utcán a helye de hát a testvérem és sajnálom őt, de ami esélytelen azt minek erőltessem. Egyszerűen nem tudom hogyan vegyem őt rá a dolgokra, tényleg az lesz már hogy megfogom a cuccait és a hétvégén kivágom ha nem megy el dolgozni. Ha pedig elmegy dolgozni akkor mehet vissza a szülői házba ha úgy gondolja.

Nem tudok rá hatni sehogy sem, értelmetlenül etetjük őt. Arra sem képes hogy legalább a házimunkát megcsinálja itthon, mert ha azt megcsinálná akkor jobb esélyei lehetnének, de így tényleg nem tudom. A barátnőm mondta ha hétvégéig nem változik de itt marad akkor engem is kidob onnan mivel az ő nevén van a lakás. Én meg ugye védem a tesómat de már én sem tudom mire fel. Egyszerűen már készvagyok idegileg mert anyámék is miatta veszekednek folyton, a nagyszüleim hallani se akarnak már rólam se mert befogadtam egy naplopót a házamba mert annak tekintik. Oké hogy nincs munkalehetőség de valamit ha akar tuti találna és mindegy mennyit keres lényeg hogy legyen valami és ne üljön otthon vagy lógjon egész nap, azt se bánnánk ha beiratkozna valami tanfolyamra vagy bemenne a régi sulijába és megbeszélné hogy kijavítaná az érettségijét mert azt is támogatnák a szüleim, de így jövőkép nélkül értelmetlen lenne. Nem akarom hogy a családom emiatt omoljon össze a barátnőm is totál kivan már rám akadva meg az öcsémre is pedig szerette őt mert nagyon elvoltak ketten mert jóbarátok voltak de már nem is szól hozzá csak ha megkéri valamire. A pénzt nem veri el mert mindig eltud számolni amikor visszajön a boltból, azzal nincs is probléma, csak egyszerűen lusta és már nemtudjuk mi legyen.

Valakinek valami ötlete hogy mihez kezdjek?