Ez most komoly? Én ebből azt szűrtem le, hogy apáék csak engem nem szeretnek a testvéreim közül.

Tudod, te tényleg nem vagy okos. A kiírásodból, gondolkodásmenetedből látni.

A szüleid szeretnek téged, de őszinték is. Ez így helyes. Nem igazán lett volna jó, ha simán hazudnak neked, hiszen te magad is rájöttél volna hogy apád hazudott. Akkor meg az lett volna a gond, hogy annyiba sem vesz téged, hogy igazat mondjon.

Egyébként én pontosan ezt éltem át gyerekként.

Apám megjegyzése szerint a nővérem volt az okos az ész. Ami bizony igaz is volt. Ez már gyerekként a tanulásban is kijött. Míg ő végig kitűnő tanuló volt így apám nem is hazudott ebben. Ma egyébként a nővérem 3 diplomás, legalább 5 idegen nyelven beszél anyanyelvi szinten, és magas beosztásban dolgozik. Szóval tényleg okos.

Apám szerint a húgom volt mindig a kis hercegnő, a szép leányzó. Ez is igazolta, hogy apám ebben sem hazudott. A húgom később több helyi szépségversenyt is nyert, és ma külföldön dolgozik mint manöken.

Én rólam semmit nem mondott, csak annyit, hogy " te az isten hátán is meg fogsz élni"

Végül is igaza lett. Nem vagyok sem olyan okos minta nővérem, sem olyan szép mint a húgom, mégis úgy forgattam a pénzt, úgy alakítottam az életem, hogy nincs anyagi gondom, szépen eléldegélek. Sőt, igencsak jól élek.

Minden évben karácsonykör a család újra összejön, és ilyenkor látom, hogy apám bár volt véleménye mindhármunkról, mindhármunkat nagyon szeret. Engem is szeret ahogy a tesóimat is. De nem hazudott annak idején és ezt tisztelem benne.

Szóval azért mert apád nem hazudik neked, még nem jelenti azt hogy utálna, vagy nem szeretne..

Lehet h csak próbállnak nem "agyon dédelgetett legkissebbet" nevelnibelőled.

De miért foglalkoztat ez annyira? Mármint persze, szeretnéd h szeressenek, de apukàd nem azt mondta h te hülye is vagy meg rusnya ia. Ezt a következtetést csak te vontad le. Lehet h igazad van, lehet h nem. Nem tudom nem látom h éltek. Az is leht hogy csak nem tudják kimutatni mit éreznek.

Nagybátyám is megmondta anno h nagyon szereti a gyerekeit, de nemegyformán. A szülők is tudnak ordenáré baromságokat csinálni mert nem azt adják/mutatják a gyerek felé érzelmileg amit kell.

De amíg nem beszélnek veled csünyán, ellátnak és nem vernek. Addig ne ezzel foglalkozz hogy melyik nővéred milyen. Egyik füleden be, a másikon ki. Mert te meg egy 3. személy vagy. Ha nem is vagy szín ötös, vagy mások álltal szépnek tartott. De lehetsz még a legkedvesebb, a legtürelmesebb, a leg aranyosabb és még sorolhatnám.....

Foglalkozz magaddal. Nincs olyan h értéktelen ember. Mindenki azzá teszi magàt amivé tudja/akarja.

Ne sopánkodj, keress hobbit, azáltal jönnek majd az üj barátok is.

Van annál rosszabb is mint árnyékban élni.

Mit nem lehet ezen érteni?!Tök világos!

Ismerős számomra a helyzeted...nagyon is.

Sz.rd le mások véleményét, ne hidd el a rosszat, amit rólad mondanak!!Csak az számít, hogy te mit gondolsz magadról, hogy szerinted mire vagy képes!

Ne sajnáld magad, mert nem érsz vele semmit...Senki sem sajnál, mert nem látják, hogy szenvedsz.A sajnálattal pedig amúgy sem mész semmire!Állj fel, és bizonyítsd be, hogy érsz te annyit mint a másik kettő együttvéve!Sőt,talán többet is!

De a legfontosabb, hogy ne érdekeljen mások véleménye!

A szüleid pedig szeretnek, csak hülye felfogásuk van a gyereknevelésről.Ne hibáztasd őket, és ne haragudj rájuk, mert azt hiszik, hogy a legjobbat kapod tőlük.Ők ilyenek.Majd ha idősebb leszel és már önálló(!), ha akarod, elmondhatod nekik szépen, normálisan(!), hogy nagyon nem volt jó egy két dolog amit nevelés címén alkalmaztak nálad, nálatok.

Addig pedig fel a fejjel, küzdj, ne hagyd magad, és reménykedj, mert nem lesz ez mindig ilyen nehéz.

24/N

Ha jól értem, nem azt kérdezted, hogy kit szeretnek jobban a szüleid... attól, hogy valaki szép vagy okos, még egyáltalán nem biztos, hogy jobban szeretik, sőt...

Sokszor a legelesettebbnek van szüksége a legnagyobb szeretetre, támogatásra.

De azt egy szóval nem mondta, hogy nem szeret... csak hogy az egyik nővéred szép, a másik meg okos. Te is írtad, hogy ez így van. Ez nem függ össze a szeretettel...

Nézd, az én lányom borzasztóan okos, szép is, viszont fogyatékos (autista). Én attól még nagyon-nagyon szeretem, talán még jobban, mintha nem lenne az, de nem mondhatom, hogy milyen kedves kislány, ha egyszer nem az... sőt, többnyire kimondottan utálatos, ha racionálisan nézzük, de attól én még nagyon szeretem!

tegnap 20:05

Igazad van.

Csak tudod, most Ő ettől, amit leírt ide, egy nullának, semminek érzi magát, és szerinte az apja csak megerősítette ebben.

Valszeg nem így van. De egy 14 éves még nem úgy érzékeli ezeket...

Egyébként meg én is látom, hogy minden családban meg vannak különböztetve a gyerekek. Kivétel nélkül.

Nekem csak egy van. Szeretnénk neki testvért (majd), de pont emiatt elgondolkodom, lehet, mégsem jó ötlet...