Hogyan tehetném izgalmasabbá az életem?
Fiatal vagyok, van egy gyermekem és egy férjem.
Az életem dög unalom, nem történik semmi lassan két éve.
Az egyetlen izgalom a napomban annyi, hogy nem tudhatom miben esik el legközelebb a gyerek.
Férjem alig van itthon, rutin minden, még a szex is.
Unom az egészet. Valami tipp?
Ha nyár lenne mondanám irány a természet egy sátorral a hátatokon. Nem tudom, h álltok anyagilag, de elmehetnétek úszni pl vagy tanulni valamit. Vagy hajókázni ha víz közelbe laktok.
Én ezek közül elmentem egy tanfolyamra és keresem a társaságot. Azért jobban is érzem magam. Néha még valaki elhív egy beszélgetésre is. :-)
24/N
A férjem nem szeretné ha visszamennék dolgozni a gyerek 3 éves kora előtt, bölcsibe nem akarja adni.
Tanfolyamra gondoltam én is.
Szabadsága kétszer van egy évben, egy hét volt júniusban és majd karácsonykor lesz, amúgy a héten egy napot nem dolgozik. Nem nagyon lehet vele tervezni.
Miért ne mehetne bölcsibe?
Velem is 3 éves koromig otthon volt anyám és sokáig küzdöttem a szociális lemaradásommal. Akik aránylag korán közösségbe kerültek (bölcsőde), azoknak nem volt ilyen gondjuk. Én pont emiatt nem szeretnék majd túl sokáig otthon maradni a sajátommal, ne szívja meg úgy, mint én.
Hát, hasonló cipőben járok, sajnos. Azzal különbséggel, hogy az életemet 10 éve érzem dögunalmasnak. (Tíz éve elköltöztünk nagyvárosból kisvárosba, alig ismerek valakit, otthonról dolgozok. Nagyobb gyerekem tíz, kisebb öt.)
Próbáltam sok mindent, pl bekapcsolódtam egy civil szervezet munkájába - hát ez egy külön történet, bár ne tettem volna. :)
Most beiratkoztam egy angol, és egy varrótanfolyamra. Kiharcoltam, hogy egyszer-egyszer eljárjunk bulizni - nem mintha annyira feltöltene, de legalább emberek között vagyunk, van miért kiöltöznöm. Igyekszem hetente legalább egyszer elkávézgatni valamelyik ismerősömmel... Meglátjuk, mi lesz. Őszintén megértelek, mert én is csak erőlködök, próbálok az árral szembe úszni.
Nem könnyű.
A tíz év alatt azonban annyit megtanultam: minden csak belülről árad... Nem könnyű feladat.
Sok sikert.
Rengeteg sikeres, stabil személyiségű külföldi barátom van, akik jó esetben fél éves korukig voltak otthon.
Szerintem pont, hogy önállóságra neveli a gyereket, ha biztonságos, de változatos környezetben van.
Csak nálunk van ez a három évig otthon kotlás, tőlünk nyugatra vagy délre max fél évig vannak otthon, sok helyen csak három hónapig.
Gyerekkel minden nap foglalkozom, minden nap főzök frisset, minden nap takarítok pedig nem nagy a lakás, járunk naponta játszóra is, de az anyukákkal nem jövök ki jól így csak köszönünk nekik és ennyi.
Egy darabig lekötött a kísérletezés az új ételekkel, majd elkezdtem itthon edzeni, amit tartok is, de már nem elégíti ki a vágyaimat.
Most gondoltam szerezhetnék még egy szakmát, estin csinálnám, heti két nap lenne az oktatás amire meg tudom oldani a gyerek felvigyázását. Szerintem ez fog a legtöbbet segíteni.
Tudom szörnyű, de sokszor már arra gondolok, hogy jó lenne egy szerető, mert a szex is uncsi pedig vágyom a változatosságra. Szeretnék megint a barátnőimmel bulizni, mint "régen" mikor nem volt gyerekem.
Az a baj, hogy tényleg fiatal vagyok, nekem még élnem kéne és nem gyerekezni... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!