Mondta már rád valamelyik családtagod, hogy csúnya vagy?

Óó!

Én a nagymamámtól kaptam kb 5-től 12 éves koromig meg, hogy nagy "akkora a fenekem, mint az Alföld", milyen csúnya vagyok, hosszú a hajam-ezért idegességemben 8 évesen kisollóval bele is vágtam a derékig érő hajamba..- ,ellenben a szomszéd lányai (az szemközt lakó nőt szemelte ki magának, mint menyet, csak ugye nem jött össze..) milyen szépek, okosak, ügyesek, ők kaptak csokit ha a nagyimhoz átjöttek, én nem és közölte, hogy ha tehetné, elcserélne rájuk..

Akkor pokolian esett; mára már tudom, hogy ez mind azért volt mert Ő nem volt elégedett magával. A mai napig azon csámcsog, hogy fogyok-e vagy hízok de már lepereg rólam.

20N

Jóisten...úgy összeszorult a szívem olvasva ezeket a válaszokat. Nekem se egy matyóhímzés a családom, de SOHA nem mondtak ilyesmit hogy csúnya vagyok...

A súlyomra mikor kicsit elszaladt a ló velem váláskor arra igen de csak így finoman hogy sportoljunk együtt kislányom (naná egy kamasz csak arra vágyik hogy anyuval aerobicozzon:))) vagy itthon egyél főzök diétásat).

"Egyél csak anyuci, inkább pocsékba menjen, mint kárba."

Úristen. Pocsék=anyuci

Én nem voltam szép kislány. Anyámék idejekorán, már ovis koromra kirohasztották a fogaimat a cukros kakaóval, teával, a hajamat házilag vágták. Igen frufrut is. Igen, qrva szarul nézett ki. Ráadásul nem vittek idejében szemorvoshoz, így iskolás koromtól jó vastag, műanyag keretes szemüveget hordtam 17 éves koromig. Akkor lett normálisabb szemüvegem.

Mindig éreztették velem, h nem vagyok szép, de nem segítettek, h ez jobb legyen. mindig az utcabeli kislány volt a példa, h ő milyen szép, milyen szép a haja. Tényleg az volt. Mondjuk neki fodrász vágta a haját, nem volt szemüvege és szépek voltak a a fogai.

Amúgy erre csak annyit kell mondani, h anyu-apu, hát volt kitől örökölni.