Hogy várhatják el hogy ne káromkodjon a gyerek amikor a szülő is úgy beszél?

Én egyszer oviban felszedtem a "hülye" szót, bár fogalmam nem volt, hogy mit jelent, annyit érzékeltem, hogy reakciókat vált ki.

Hazamentem és mondogattam a szüleimnek, hogy hülye.

Kaptam egy szájbaverést.

Azóta már megbeszéltük, hogy ők se a legszerencsésebben reagálták le, de tény, hogy többet nem mertem kimondani, meglett a pavlovi reflex :)

Ez egy olyan dolog, hogy nálunk apám, anyám is nagyon csúnyán beszélt, de tényleg. Mégis, tudtak engem annyira nevelni, hogy bár megtanultam ezeket, nem mondtam se otthon, se iskolában, max. haverok között.

Apám tőlem tizenéves koromig annyit nem hallott, hogy "hülye". Azt, hogy "szar", meg csak pár hónapja merem előtte mondani, de amúgy semmi mást. Hozzáteszem, 22 vagyok.

De ez ugyanolyan, mint a dohányzás. Hányszor olvastam már itt, hogy hogyan tilthatja egy szülő a gyerekének a bagót, ha ő is csinálja. Hát hogyan, mégis hogyan? Nevelni kéne. Az, hogy apunak, anyunak valamit szabad, még közel sem biztos, hogy a gyereknek is.

Ígyvan!Apámat hallom néha,hogy veszekszik valakivel a telefonba,de elég durván,káromkodva.Én meg azt a szót sem mondhatom ki,hogy sz@r,vagy hogy hülye.Mert akkor balhé van.

Anyámat is hallom csúnyán beszélni.(pl.néhány osztálytársnőmre elereszt egy kis k**vát,vagy ha beveri valahová valamijét).Engem max. egyszer hallhatott csúnyán beszélni,de az is azért volt,mert egyszer valami félnótás odacsipeszelte a használt zsebkendőjét a bicikli csomagtartójára.És szedjem ki onnan másnak a taknyát.Ekkor kicsúszott a számon,hogy"száradjon le a keze..."Fél óráig azt halgattam,hogy milyen csúnyán beszélek 14 éves létemre.

Lehet ezért lepontozni,hogy milyen csúnyán beszélek.