A szüleim folyton rajtam vezetik le a feszültségüket. Valaki adna tanácsot?

Ők olyan emberek, hogy ha valami bajuk van, elég ha csak nem az történt aznap amit ők elterveztek, akkor valakin muszáj(!) levezetniük a csalódottságukat/dühüket/fáradtságukat...

És én vagyok a gyerek aki legalul van és neki csak "pofa be!" van, és nem gondolkozhat/nem dönthet/nem lehet véleménye...

És sokszor, majdnem minden nap ha valami bajuk van a főnőkkel, a melóval, vagy bárkivel, akkor haza jönnek, és megkeresnek engem, keresnek valami hibát, vagy akármit, még ha azt 1 hónappal előtte is csináltam, és elővesznek, és "leszúrnak". És engem végig se hallgatnak a magyarázatot, hogy miért nem csináltam meg vagy miért csináltam rosszul, csak ordibálnak velem egy sort, és elvan intézve... És amikor megkérdezném, hogy "de miért kell ezt..." akkor a tipikus szöveg: "Mert ÉN azt mondtam!"

Ha nincs semmi bajuk akkor többnyire nem történik ilyen...

Én nem tudom mit tegyek, mert ha amikor normálisak épp akkor megkérdem, hogy "múltkor mi volt a bajod amikor ezt-azt mondtál nekem?" azt meg se hallják, nem is válaszolnak rá, mintha nem is értenének magyarul...

Haverok akiknek rendesek a szüleik azok azt mondják, hogy "biztos tényleg csináltál valami rosszat..." Pedig nem!

És én utálok feszültségben élni, és attól tartani, hogy "vajon ma miért fognak leszólni?"

Szóval mit lehet ezzel kezdeni?

Más is volt már ilyen gondban?