Elég bonyolult történet, kérlek adjatok tanácsot! (? ) Többi lent.
Próbálok lényegre törően írni, de nehéz lesz, hogy mindent le is írjak, és úgy lehessen tanácsot adni.
Először is 23L vagyok, és 5 éve vagyok együtt a barátommal, akit anya nem kedvel, de erre igazából nincs semmi oka, csak ő eldöntötte, hogy nem kedveli. Van egy húgom is, 18éves.
2 hete nagyon összevesztünk. Húgom kitalálta, hogy a barátja, akivel egy hónapja van együtt itt alszik, mert nem tudna hazamenni, mivel messze lakik. Mi közös szobában vagyunk húgommal, és én akkor még vizsgákra készültem. Próbáltam vele megbeszélni, hogy ne jöjjön a barátja, mert engem zavarna, muszáj tanulnom, de amint vége a vizsgáimnak felőlem jöjjön nyugodtan. Azt mondta jó, majd megbeszélni a pasijával. Este úgy jött haza, hogy akkor jön. Pedig én azt hittem megbeszéltük, hogy nem. Én meg menjek ki anya szobájába, és ott leszek addig. Persze tanulni nem tudok, mert anya tévézik egész nap. Erre anya nagyban helyeselt, hogy persze, jó így jöjjön csak. Azt hozzá kell tenni, hogy én sosem aludhattam a barátommal, főleg nem egy hónap után, de még később is csak nagy cirkuszok árán, de soha nem itt nálunk, és húgomat sosem tettük ki a szobából semmilyen indokkal. Amúgy mindig is így volt, neki mindent lehetett, nekem meg semmit. Végül is egyébként anya jött át húgom ágyára aludni, nekik meg otthagyta a franciaágyat. Ezen nagyon összevesztünk anyával is, mert nem értette meg, hogy ha nekem nem lehetett, akkor neki miért? Velem mindig annyira szigorú volt, mint egy 15 évessel. Úgy volt, hogy most hétvégén elutazunk, a családommal és a barátommal. Ezek után barátom lemondta az utazást, mert ő olyanokkal nem utazik együtt, akik engem ennyire semmibe vesznek, ráadásul mi sosem így viselkedtünk. Azóta sem békültem ki anyával, mert nem érti mi a bajom, és még elnézést sem kérnek. Barátom meg nem hajlandó találkozni a családommal.
Tudom így kívülről annyira semmiségnek tűnik, de annyira bánt, hogy nekem nem engednek meg semmit 22 éves létemre, húgomnak meg mindent. Mit csináljak? Kibéküljek a családommal? És a barátomat hogy békítsem össze velük újra?
válasza:Le kell ülnöd tisztázni édesanyáddal, hogy a húgodnak miért enged meg mindent ha neked nem, ha te vagy az idősebb. De ezzel csak a húgodat uszítod magad ellen, ha visszafogják miattad.
Haragban nincs értelme maradnotok.
Csak nem annyira csökevényesek értelmileg, hogy ne fogadják el azt hogy téged nem rakhatnak ki csakmúgy, ha kényük kedvük tartja, és idősebbként minimum annyi de még több jog megillet mint a húgodat....
válasza:1. válaszoló: Próbáltam vele megbeszélni, de ő az a típus, hogy azért mert csak, mert azt mondtam, és kész. Ezen kívül a barátomat szidja nagyon durva hangnemben, és szavakkal, hogy ő tömi tele a fejemet mindennel, persze, mert magamtól nem eshetnek rosszul dolgok...
2. Ha ez lehetőség lenne, akkor már rég nem lennék itt.
Írjatok még :)
válasza:Szerintem h*lyeség azon veszekedni, hogy anno neked mit engedtek és most hugodnak mit engednek. Lehet éppen a te felcseperedésedből/hibáidből tanult anyukád, amiért húgodnak már kicsit többet enged egyrészt. Másrészt a szülők olykor sokkal erősebben fogják az első szülött gyereket, a másodikat már kicsit lazábban mivel az elsővel átéltek már ezt azt. Pláne ha egynemű "gyerekekről" van szó.
Szóval ami elmúlt elmúlt, tök fölösleges azon összeveszni, hogy mi volt anno.
Az, hogy nem veszik figyelembe, hogy neked vizsgáid vannak az gáz, igen. Ismerős a helyzet. Nálunk szerencsére van egy pár szoba, de idén én is megjártam párszor. Anyu tudja hogy tanulnom kell, de jusztis mellettem kezdd el porszívozni, locsoljak már meg, mosogassak el, meddig lesz még ekkora kupi az étkező asztalon, stb stb. A sokadik ilyen után dühömben már beszóltam, hogy "b*sszus majd ha vége lesz a vizsgaidőszaknak össze lesz pakolva, elmosogatok, locsolok, takarítok mindennap lesz*rom, de hagyjon már békén még erre a két hétre".
Fönt képtelen voltam tanulni ebben a melegben három sor után ragadtak le a szemeim, lent kicsit hűvösebb van, itt ment, de itt meg jött ment mindig valaki, pakoljak, mert enni akarnak, ezt el kell mesélni, meg azt, takarítani, tv-zni, zenét hallgatni. Fú de nagyon nem volt jó.
Mindezek mellett azt is meg kell érteni, hogy attól hogy neked(/nekünk) éppen nehéz időszakod van, másnak is van élete, nem csak körülötted forog a világ. Valaki megérti, hogy amúgy is gyenge idegrendszerrel rendelkezel a vizsgák miatt és tanulnod kell, valaki nem.
Annyival is elintézhetted volna, hogy "köszi a figyelmességet", fogod magad, megágyazol a fürdőkádban és tanulsz ott... :D Egy barátnőm próbálta már, bejött neki! :))
Az a probléma, hogy nem csak arról van szó, hogy nekem régen mit lehetett, és neki most. Nekem most sem lehet.
De egyébként nagyon jókat írtál. Tényleg minden nálunk is ugyanígy van, mint nálatok lényegében :) Bárcsak én is tudnék olyan türelmes lenni, mint te. Ezen kell igyekeznem legközelebb.
válasza:Szerintem nyugodtan mondd el anyukádnak, hogy hogyan kéne helyesen viselkednie, és hogy fejlessze az érzelmi intelligenciáját. Ebben nincs semmi, tényszerűen közöld vele, adj neki tippeket, máskor hogyan lenne illendő viselkedni egy ilyen szituációban, hogy a saját gyereke ne távolodjon el tőle.
Mondd meg neki, hogy semmi gond azzal, ha változott a véleménye az együttalvásról, de ebben az esetben ahelyett, hogy magyaráz neked, elnézést kéne kérnie, hogy az elmúlt években ezt még nem így látta, és neked nem lehetett ezt megtenni.
Nyugodtan mondd meg a többiről is a véleményedet, hogy így nem lenne szabad viselkednie egy jó anyának, hogy az egyik gyerekének mindent lehet, a másiknak meg semmit.
Mondd meg neki, hogy gondolkozzon el ezen, és próbáljon meg értelmesebben hozzáállni a dolgokhoz.
Ezért nem fog kidobni otthonról, ha nem durván adod elő, csak mint egy érett, felnőtt ember. Mondd meg neki, hogy megbocsátod neki az eddigi dolgait, ahogyan nevelt kettőtöket, de a továbbiakban nem árt majd igyekeznie, ha azt akarja, hogy 20 meg 30 év múlva ne csak a kisebbik lányához tudjon fordulni a panaszaival.
válasza:Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok:-(
Anya az én páromat se kedveli, mert hugom olyasmiket mesélt róla, amitől az én fülem is kettéállt, ráadásul húgom nem is ismeri, de ad a pletykákra (jelzem, párom 40 km-rel arrébb lakik), de anyám meg húgomnak hisz... Mert húgom bizonyára jobban tudja, mint én, aki vele járok. Nálunk évente egyszer, ha alhat, akkor is anya már előtte azzal traktál, hogy reméli, nem marad itt 2 napnál többre. Ha húgom párja jön, az maradhat, van hely bőven. Kaját küldeti húgommal, ha a barátjának a kedvencét főzi, én páromnak meg semmi, majd főzzek neki én. Főzök is szívesen, de egyszer olyan jól esne azt mondani neki, hogy anya küldött neked egy kis sütit pl... Sose mondhattam még:(. Vagy, hogy anya hiányol...:( Apróság, oké, de nem értem meg, hogy húgom párja mivel különb az enyémnél? Most azonban megyünk hozzánk haza vasárnap, és ha törik, ha szakad, megkedveltetem anyával... Csak nem tudom, hogyan, eddig kétszer találkoztak idén, egy-két napra, de most tovább szeretném, ha maradna.
24/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!