Van második esély? Eléggé bonyolult a történet, így csak nagyon röviden.
Adott egy lány és egy fiú. Barátok-haverok voltak, sokat beszéltek, de a fiú sokkal többet kezdett érezni a lány iránt mint barátság. A fiú ezt nehezen kezelte, mert a lány már az elején kikosarazta, ezért néha furán viselkedett. A fiú pont egy ilyen érthetetlen viselkedés után -amivel feltehetően megbántotta a lányt- elmondta hogy ő többet érez, de a lány megint elutasította. Ezután megszűnt minden kapcsolat, a fiú átnézett a lányon mert azt gondolta így könnyebb lesz, hiszen a lánynak úgyis teljesen mindegy. De a fiú valahogy nem tudott szabadulni az érzéseitől, pedig nagyon akart, megpróbálta helyrehozni de a lány semmire sem válaszolt. A fiú közben megváltozott, külsőre-belsőre, de persze még mindig ugyanaz a fiú. Tényleg jó ember. A rossz tulajdonságait elhagyta, minden téren sokkal "jobb" mint volt, rengeteget változott pozitív irányba. Soha többet nem kaphat esélyt a lánynál bármit tesz? Ha a jobb külseje tetszik a lánynak akkor sem kaphat egy utolsó lehetőséget, évek múlva sem? A fiúnak az az érzése, hogy ha nincs egy csúnya félreértés amiből kifolyólag megbántotta a lányt akkor alakulhatott volna másként is, mert a lány nem mindig viselkedett közömbösen. Közben eltelt 1-2 év, de a fiú úgy érzi harcolnia kell a lányért, még jobbnak -jobb fizikum, jobb megjelenés-öltözék, jobb egzisztencia, kiegyensúlyozottabb viselkedés- kell lennie, hátha úgy... mert azóta nem kell más. Mint egy amerikai film, de teljesen kizárt? Te soha többé nem beszélnél a fiúval?
Mindketten 20-25 között vannak.
Mivel nem írtad, a lány mivel lett megbántva, így én pl. nem tudom beszélnék-e a a fiúval, de végülis teljesen mindegy, hisz nem rólam van szó.
Én lányként vagyok annyiban hasonló helyzetben, hogy próbálok jobb ember lenni, remélve, hogy ez számomra is hoz egy második esélyt egy bizonyos valakinél.
Én szurkolok nektek. Meg magamnak is ;)
Nem teljesen ugyanaz a szitu, de velem volt olyan pl. (26/N), hogy egy éven keresztül észre se vettem valakit, akivel felületes ismeretségben voltam (köszönőviszony). Úgy értem, külsőre nem fogott meg, belsőre sem érdekelt különösebben -- szóval totál közömbös volt. Aztán egyik nap, mikor megláttam, belém nyilallt, hogy ez az XY tök jó pasi!!! És érdekelni kezdett belsőleg is, úgyhogy elmélyítettem vele az ismeretséget, haverok lettünk, aztán úgy-ahogy alakulni kezdett a dolog (bár nem tudom, hol tartunk most). De ez már egy másik sztori.
Csak azt akartam ebből kihozni, hogy lásd: olyan is van, hogy valaki külsőre rohadtul nem fog meg, és egyik napról a másikra egyszer csak rájön az ember, hogy hmmmm...! Hát akkor, ha Te még külsőre is fejlődtél, akkor miért is ne lehetne esélyed? A lelki vonzalom megvan, hiszen ezért voltatok barátok.
Persze nem ismerem a részleteket, nem tudom, mi volt az a konfliktus köztetek. De remélem, hogy rendeződik. Drukkolok nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!