Féltem anyut. Tanácsot adjatok kérlek, sos!?

Szerintem mondd el neki, hogy ő milyen fontos neked (tehát miattad van oka élni), és hogy nagyon szereted. Rövid távon szerintem ezzel tudod áthúzni a válságon.

Hosszabb távon (de minél előbb) pedig keress neki valami jó pszichológiakönyvet - például a "Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?" című szerintem nagyon jó, hasznos és élvezetes olvasmány. A párkapcsolatokról szól, és arról, hogy hogyan lehet jobban szót érteni egymással.

A legjobb ha felismered a helyzetet,ez zsarolás.Próbáld elmagyarázni anyukádnak,hogy ha feladja semmi jó nem történhet vele.

Tereld el a figyelmét valamilyen programmal.Bármi jó ami leköti.Egy film is.Egy furcsa téma.A jövődről is beszélgethetsz vele és az övéről is.Úgy ne beszélj,hogy az a múltra vagy a fájó témára terelődjön.Ha tényleg otthagyták,akkor ne emlitsd neki,csak az idő segithet.Az emlékek sajnos vagy szerencsére mindig elhalványulnak.

Csak a holtponton kell átesnie és nem lesz baj.

Valóban segítene egy jó beszélgetés: megéri-e egyetlen férfi, hogy miatta fájdalmat okozzon a gyermekeinek?

Érett nő anyukád, legyen méltósága!Ha nem akarna beszélni velem az a pasi, akivel tervezzük az összeköltözést, azonnal eljönnék tőle. Hát ha így indul egy kapcsolat, milyen lenne a folytatás? Itt nem fele-fele az indulási alap.Nagy bunkó lehet az a pasi is, aki nem beszél a hozzá vendégségbe érkezővel. Lehet, ma hazaérkezik anyukád, mondd azt, ne keresse egy ideig a barátját, s ha hiányzik majd annak, akkor jelentkezni fog, és akkor új alapra kell helyezni a kapcsolatukat. Ha meg nem változik, akkor jobb egyedül, a gyermekei körében.

Anyu átment egy másik városba...

Üljön fel a legelső buszra, vonatra és jöjjön haza! Itt vagytok a tesóiddal, nektek szükségetek van rá. Ezt mondd neki a telefonba, várjátok haza, és hagyja a szemét férfit, nem érdemli meg őt, majd jön nála jobb.

Az a baj, hogy sokszor kicsit erősebb reakció kellene ahhoz, hogy valakit észheztéríts.

Mondd el anyukádnak a következőket: gyereke van, innentől kezdve van egy állandó pont az életében, és ez nemcsak egy jó dolog, de kötelessége is a gyereke mellett lenni, őt előtérbe helyezni. Onnantól kezdve, hogy valaki szülő, a szerelem csak abban az esetben foglalkoztassa, ha az jó a gyereknek és neki is. Egy felnőtt nő már nem igazán hagyhatja el magát csak azért, mert szerelmes. Felteszem, volt már eset, mikor talpra kellett állnia, most is meg kell tennie, nem ítélheti senki arra a gyerekét, hogy a szerelmes anyját pátyolgassa. Mellette állsz, de ezt ő sem teheti veled és magával. Egy rossz kapcsolatban nem szabad megmaradni, akkor sem, ha fáj a szakítás.

Fogja meg magát anyud és jöjjön haza.Én ha valahol nem érzem jól magam és nem tart ott valami fontos dolog Pl:munka vagy bármi akkor fogom magam és hazajövök.

Nem is értem anyudat,mért nem jön haza hozzád???

Bár alapból én is azt írtam, hogy anyud jöjjön haza az első busszal, vonattal, stb. és most is azt mondom.

De valami nem tiszta: az első mondatodban azt írod, hogy átment a szomszéd városba.

Az utolsóban pedig, hogy legszívesebben "kiutaznék most rögtön", hogy ne legyen egyedül. Ez utóbbi az én olvasatomban = határon túlra. Akkor most hol van anyud?

És persze azt sem értem, neki miért nem olyan egyértelmű, hogy onnét egyszerűen haza kell jönnie, és majd itthon ápolgatja a saját lelkét, mint távolból panaszkodni neked, nektek?

Tudjátok, az anyját annyira elvakítja valami fasság, hogy jelenleg leszrja a gyerekeit, és nem fog hazajönni.

Ez van, apám dettó ilyen. Észre sem veszi, h az ő kedvese milyen szinten megalázóan beszél velem néha, mert nem akarja, hisz a nő a szentecske, én meg úgy vagyok.