Szülők, kélek adjatok valami tanácsot, mit mondhatnék még?

Csapja ki a patáliát aztán majd lehiggad. Ez a te életed, nem az övé nem hiszem, hogy érdemes lenne megtanulni egy olyan szakmát amit utálsz és úgysem abban fogsz dolgozni. Feleslegesen elvégzed utána meg az áhított szakmában meg nem tudsz elhelyezkedni. Neki érdemes így pénzt kidobni?

Akkor inkább halassz egy évet,menj el dolgozni és estin próbáld magad intézni a dolgaidat.

Mellesleg pestiként mondom, hogy itt sem züllik mindenki. Én sem. A mamád szerint itt mindenki züllik és az utcán fetreng és nincs egy becsületes ember mifelénk? Évente kismillió egyetemista éli túl a várost, ahhoz viszont, hogy bajod legyen nem kell pestre jönni megtörténhet otthon is.

Anyukával meg kell értetni, hogy itt most a te jövődről van szó nem az övéről.

Ja, hogy felnőtt?

Akkor költözzön külön, tartsa fenn magát, finanszírozza a saját tanulmányait, és majd akkor lesz@rhatja az anyuka véleményét.

Miért olyan nehéz elképzelni, hogy egy felnőtt ember (anya) jobban látja, hogy milyen szaknak van jobb jövője. Nyilván nem akar direkt a lányának keresztbe tenni.

Persze az élete, ő jövője, csak éppen az anya öl bele nem kevés pénzt az egyetembe. Én sem finanszíroznám a lányom tanulmányait, ha valami ostoba szakra akarna menni.

Lehet lepontozni.

Szerintem az a gond, hogy a kedves anyatars nem tudja elengedni a kislanya kezet.

Ulj le anyukaddal es mondd el neki, hogy ez a szak jelenti szamodra a fo celt, ezert ezt fogod beirni elsonek, ezen felul beirod majd a tobbi szakot is, amit elozoleg megbeszeltetek, es ha megsem vesznek fel az elsore, akkor nem kell majd egy eleten keresztul azt hallgatnia, hogy miatta nem csinalhatod azt, amit szeretnel. Minel hamarabb vond be apukadat is, de nem anyukad hata mogott, mert az megjobben megbantja anyukadat.

Par napig borsos lesz a hangulat, de majd lecsillapodnak a kedelyek.

(Megkerdezhetem, hogy milyen szakokrol lenne szo?)

Anyukád milyen szakra óhajt küldeni?

Én is lepontoztalak, kedves válaszoló.

Az én anyám is így gondolkozott, elküldött nőként informatikát tanulni (amivel nekem nincs gondom, jobban értek a géphez mint a párom, csak RÜHELLEM).

Elcs.sztem ezzel egy évet. Akik a szakon végeztek, vagy munkanélküliek, vagy a mekiben dolgoznak.

Lehúztam még másfél évet egy másik szakon, a magam akaratából, és közben elköltöztem anyámtól.

Most újra szakot keresek, és próbálom összeszedni magam a padlóról. 21 éves vagyok, de nem tudom mihez értek, mivel anyuci anno nem hagyott kibontakozni.

Gondolom leszek takarítónő, hála anyu gondviselésének.