Téged támogattak amikor el akartál költözni otthonról?
Engem nem, és nagyon rosszul esik. Nem anyagiakról van szó első sorban. Mást "lökdösnek" ki az ajtón, én meg egy év alatt alig tudtam elmondani, hogy elköltözöm, olyan szinten, hogy el is higgyék. jövő héten költözöm, még múlt héten is megkérdezték, hogy akkor maradok-e itthon...
Frissen végzett vagyok, elég kucifántos a helyzet, szakmában nem kaptam eddig állást, mert nincs tapasztalatom, más munkakörbe meg nem vesznek fel, mert "túlképzett" vagyok.
Tulajdonképpen az összeköltözés oka a párom, mert már több mint 6 éve vagyunk együtt, amiből 4 év távkapcsolat volt (egyetem miatt). Lenézően még ma is megkérdezték, hogy mit akarok csinálni, ha nincs munkám, nem vettek fel (ma kaptam épp egy visszautasítást ismét)...
Az fáj, hogy bátorítás helyett lenézést kapok és nem támogatást. Közben meg én is el vagyok keseredve, mert így tényleg nem oké...
Igazad van. Már az felnőttes gondolkodásra vall, hogy besértődsz a neked nem tetsző válaszok miatt.
A szülőnek nem az a dolga, hogy bólogasson a gyereke minden gondolatára. Ha úgy gondolják, nem fogtok tudni megélni akkor jogosan hívják fel erre a figyelmedet. Nem értem, az mennyivel lenne jobb ha bíztatnának aztán csalódnál.
Nem mert nagyimhoz voltam száműzve, ott nőttem fel.
Anyám szinte le se szart egész életemben, apám meg mégannyira sem. Nagymamám volt az egyetlen normális a családban. Ő legalább szeretett, de sajnos elég korán meghalt. Enyém lett a lakása, amit aztán anyu elcseréltetett velem egy kisebbre, és hülye voltam, hogy belementem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!