Téged támogattak amikor el akartál költözni otthonról?
Engem nem, és nagyon rosszul esik. Nem anyagiakról van szó első sorban. Mást "lökdösnek" ki az ajtón, én meg egy év alatt alig tudtam elmondani, hogy elköltözöm, olyan szinten, hogy el is higgyék. jövő héten költözöm, még múlt héten is megkérdezték, hogy akkor maradok-e itthon...
Frissen végzett vagyok, elég kucifántos a helyzet, szakmában nem kaptam eddig állást, mert nincs tapasztalatom, más munkakörbe meg nem vesznek fel, mert "túlképzett" vagyok.
Tulajdonképpen az összeköltözés oka a párom, mert már több mint 6 éve vagyunk együtt, amiből 4 év távkapcsolat volt (egyetem miatt). Lenézően még ma is megkérdezték, hogy mit akarok csinálni, ha nincs munkám, nem vettek fel (ma kaptam épp egy visszautasítást ismét)...
Az fáj, hogy bátorítás helyett lenézést kapok és nem támogatást. Közben meg én is el vagyok keseredve, mert így tényleg nem oké...
3.5 év távkapcsolat után költöztünk össze júliusban. Már december óta mondogattam otthon, hogy a suli befejezése után elköltözök. Hülyének néztek konkrétan, hogy ugyan, úgyse fogok én elmenni soha. Utána pedig júliusban azon kapták magukat, hogy szombaton elmentünk albérletet nézni, majd este megmondtam nekik, hogy másnap költözök Pestre.
Azt mondták éhen fogunk halni, mert nem tudok főzni, 1 hónap múlva úgyis hazamegyek, mert nem fogom tudni vezetni a háztartást stb...
Ennek ellenére köszönjük szépen de nagyon jól érezzük magunkat, és a párom szerint jobban főzök mint az anyja. :D
A szüleim totál ki voltak akadva, hogy ilyen "váratlanul" elköltöztem otthonról. Ami ugyebár egyáltalán nem volt váratlan mert december óta folyamatosan előkerült a téma.
Első vagyok
Sajnos még nekem se sikerült elhelyezkednem, pedig én aztán nem válogatok az állások között, mindenre jelentkezem, és van 2 szakmám is. De reménykedek, hogy előbb-utóbb végre nekem is szerencsém lesz és felvesznek valahova! :) Sok sikert neked!
Köszi a válaszod:)
Én tudok főzni, ezzel nincs gond.
Az érzelmi része esik rosszul főleg a dolognak.
Na meg, hogy egy havi rezsit ki tudok fizetni és nem tudom mi lesz jövő hónapban :(
Nálatok legalább jól alakult :)
Köszi ismét...
Nem az a bajom, hogy nem fogadnak vissza, nem is hiszem, hogy erre szükség lenne. A párom már a vőlegényem, szóval ezentúl már csak Vele költözködöm. Jól megvagyunk, nem hiszem, hogy gond lenne.
Az esik rosszul, hogy nem bátorítás van, hanem lenézés, kételkedés és nem családias támogatás és segítségnyújtás...
Nem soha. Bár nem vagyunk valami őszinte beszélgetős viszonyban anyámmal, nem is szeretek a közelében lenni. De ő egész életemben nehezítette az elköltözésemet, még most is otthon élek.
Az még rendben, hogy a félretett megtakarításából nem nekem vesz lakást, erre sosem kértem.
De hogy még visszaéljen a helyzetével, és amikor nem a tetszésének megfelelően intézem a dolgaimat, és azt vágja fejemhez, hogy itt ő dirigál, mert az ővé... (Övé persze, szüleitől örökölte...)
Sosem adott olyan tanácsot, hogy melyik lenne a legjobb szakma, középiskola, egyetem, amit elvégezve biztosan találok állást...Mindig arra terelt, hogy olyat tanuljak, amit ő. Azt tanultam, legalább segíthetne munkát találni ha már... De persze nem tud segíteni.
Ő 50 évvel ezelőtt született, sokkal könnyebb volt az élete. Én is szeretnék 25 évet egy munkahelyen dolgozni, de már a harmadik céget is felszámolták.
Van már így is némi tartalékom, de egy lakáshoz még kevés. Kénytelen vagyok tűrni és hallgatni. Már nem zavar, nem tud a fölényes helyzetével bántani. Majd ha lesz új munkahelyem és összejön a lakásra, akkor szépen csöndben itthagyom. És keresek egy kedves embert, akivel igazi család lehetünk.
34N
Első vagyok
Mondjuk az úgy húzós. Mi megtakarítással vágtunk bele, mert számítottunk arra, hogy nem lesz könnyű elhelyezkedni. Ha nem lett volna elég pénzünk amivel hónapokig ki tudjuk húzni, akkor mi se kockáztattunk volna.
Nekem annyi megtakarításom van, amennyi a tanulmányi ösztöndíjamból került. Sajna jogsim sincs, így most annak is neki fogok...az is pénz...
A párom részéről nagyjából rendben vannak a dolgok, de kevés mindenre.
Ha nem mennék most vele, akkor valaki mással kellene összeköltözzön, mert egyedül nem tudná fizetni...:(
Sem érzelmileg, sem anyagilag nem támogattak, mikor gimi után rögtön Pestre jöttem egyetemre.
Gyakorlatilag totál egyedül maradtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!