Egy semminek érzem magam, folyton idegeskedek, nehogy a párom megcsaljon. Mit tegyek?
Voltam már pszichológusnál, 1 évig jártam, de semmit sem segített. Magánra meg nincs pénzem...
Szóval a helyzet az, hogy baromira rondának érzem magam. Ma egész nap 1 szót sem szóltam, annyira magam alatt voltam. Meglátok egy nőt, és egyből riválisomnak tekintem. Folyton attól félek, hogy a párom valami nálam szebb nőt lát, és arra gondol, hogy mennyivel jobb, mint én, meg hogy milyen jó lenne egy olyan jó nővel szexelni...
Szóval már nagyon elegem van ebből, pár napja ott tartottam, hogy begyógyszerezem magam, szerencsére (vagy nem szerencsére, szerintem inkább ez) kihánytam, aztán elaludtam a fürdőben...
Ennyire kivagyok lelkileg és idegileg is, tényleg minden nőben a riválist látom, mindenki szebb nálam, én meg egy nagy sz@r vagyok. Azt sem tudom, minek van velem a párom, de nem is érdekel. Hiába gondolok erre, hogy biztos szépnek tart, ugyanúgy folytatódik tovább a féltékenységem..
Lehet, hogy egy olyan nagyon csúnya pasi kéne neked, akire egy nő sem néz rá? De azt te sem szeretnéd. Gondolkozz már.
Ne találj ki téveszméket, olyat ami nincs is. Nem tudom mióta jársz vele, de amíg nem csalt meg, addig teljesen fölösleges dolog ezen parázni.
A külvilág felé az önbizalommal teli nőt mutatom, mert nem akarom, hogy egy gátlásos, önbizalomhiányos embernek gondoljanak.
Határozott vagyok, állítólag jó fellépésem van, de ez csak a látszat. Ahogy hazaérek, ezt az álcát is leveszem és magamba fordulok.
De már ebbe is kezdek belefáradni, hogy suliban magabiztosnak mutassam magam.
A pasidnak meg egyébként biztos hogy vonzó vagy, és ő nem olyannak lát téged, mint amilyennek te látod magadat.
Fogadok, ha kiválasztanál neki egy nőt, aki szerinted jól néz ki, az neki nem is tetszene.
Szerintem amíg nem tanulod meg kezelni ezt, addig nem érdemes kapcsolatba kezdened senkivel.
Egyrészt, ha nem mondod el a srácnak, hogy mi bánt, akkor gyakorlatilag felszínes kapcsolat van köztetek, semmi mélyebb dolog, amiben a felek elmondhatják egymásnak minden félelmüket.
Ha elmondanád, és folyton ezt hajtogatnád, akkor az őrületbe kergetnéd vele.
Néha úgy érzem, hogy az emberek előszeretettel fogják a boldogtalanságukat az önbizalomhiányukra. Sajnálatot ébresztenek magukban önmaguk iránt, és valahol megerősítésre vágynak, arra, amihez amúgy nem kellenének bókok. Tudod, hogy jól öltözöl, legalábbis a saját ízlésednek megfelelően, akkor mi a gond? Hogy mások nem mondják? Te szoktad őszintén dícsérni a barátnőidet? Ugye, hogy nem... mert a versengés, blabla...
Más: érdekel egyáltalán a párod, vagy csak azért vagy vele, mert így méginkább sajnálhatod magad? Mániáddá vált ez az egész, és keresed a helyzeteket, amiben alátámaszthatod, hogy igen, csúnya vagy... Miért kattogsz azon, hogy a párod szebbnek tart más nőket? Hisz vannak szebbek nálad és a párodnál is, ebben kiegyezhetünk, nem? Nem a külsődön múlik, hogy veled van, és te sem azért vagy vele, mert nincs nála helyesebb.
A pszichológus csak akkor tuna segíteni, ha együttműködnél vele.
Nagyon sajnálom, én is hasonló vagyok, bár enyhébb eset.
A mostani barátod adott valaha is jelzést olyan irányba, hogy valamid nem tetszik neki? És pozitív visszajelzést hogy szoktál tőle kapni - akkor, ha szóba kerül hogy csúnyának érzed magad, vagy magától is szokott dicsérni?
Az ő hozzáállása nagyon fontos (magamból indulok ki). Ha tőle azt érzed, hogy maximálisan bejössz neki (ez egy hosszabb folyamat, egyből nem fogod elhinni neki, de hónapok-évek alatt sikerülhet) akkor lassacskán több lesz az önbizalmad, javul a kisugárzásod, még ha azt is hiszed hogy most is jó - hidd el, az emberek ráéreznek ha titkolod a bizonytalanságotad. Nem tudják, miért, de nem fognak annyira vonzónak látni, mintha ki lennél magaddal békülve. Mindezt csakis azért merem leírni mert én is tapasztaltam, nagyon is meglepődve, mert addig én se hittem el, hogy mennyit számít.
Van egy ötletem egy kis 'gyorstalpaló' önbizalomnöveléshez is, de ha érdekel inkább privátban írnám :)
Persze, érdekel, kíváncsi vagyok rá :)
Mindent elmondunk egymásnak, így ezekről a gondolataimról is tud. Viszont ez nem jelenti azt, hogy folyton ezeket mondogatom neki, amikor ilyen mélyponton vagyok, akkor hozom szóba, hogy már megint ez van, de nem emlegetem neki sokszor.
Megdicsér, de ezeket sajnos gyorsan elfelejtem, és a gondolataim újra előjönnek.
Nem sajnáltatom magam, én tényleg változtatni akarok ezen, utálom ezt az egészet, elegem van belőle. Nem akarok ilyen lenni, mert boldoggá akarom tenni, csak hát így nem sikerül 100%-osan.
Ha évek óta együtt lennénk, nyilván könnyebben hinném el, hogy 100%-osan megfelelek neki, de így 9 hónap után ez még nem sikerült sajnos. Pedig én akarom, próbáltam kiűzni ezeket a gondolatokat a fejemből, folyton mondogattam magamban, hogy szép vagyok, nem akar rajtam kívül mást. Ennek az lett az eredménye, hogy 2 hét után kitört belőlem minden elfojtott gondolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!