Azért van ilyen kevés házasság, mert a nőknek önmegvalósítási vágyuk van?

karrierista vagy karrierre törekvő nők élete cikkcakkos mintát rajzol ki. Vagyis hol a karrierjüket, hol a magánéletüket helyezik előtérbe, a kettő ritkán működik együtt. Ha pedig döntéshelyzetbe vagy válságba kerülnek, akkor a hozzájuk legközelebb eső személy véleményét hívják segítségül.

A karrierista nő egy új faj. Ha kimondjuk ezt a szót vagy csak rágondolunk, valamilyen keserű ízt érzünk a szánkban. Meg kell hagyni, hogy enyhén szólva pejoratív a szókapcsolat jelentéstartalma.

Az ilyen nőt szívtelennek képzeljük el, olyannak, akinek céljai elérésében semmi sem szent, és aki úgy söpri el az útjába kerülőket, mint más a szemetet.

A karrierista nők új generációja pontosan körülírható. Számukra első a teljesítmény. Elsőnek érkeznek a munkahelyre, és utolsónak távoznak. Maximalisták a munkában és a mindennapi életben egyaránt. Öltözködésük decens és frivol. Ruhájuk (és minden más rajtuk) drága, minőségi, de feltűnésmentes. Viselkedésük is ilyen: nem feltűnő, nem hangos, ugyanakkor roppant határozott és ellenmondást nem tűrő.

Egy kutató pár ( Henning és Jadim) a nők tipikus karrierbeli magatartásáról készített felmérést. Eredményeiket öt pontban foglalták össze.

1. A nők csak későn határozzák el magukat arra, hogy karriert építsenek. Addig, amíg ez az elhatározás megszületik bennük, inkább sodródnak, igyekszenek normakövetők lenni és megfelelni a környezet kimondott vagy kimondatlan elvárásainak.

2. A nők passzív teremtményeknek tartják magukat. Ez azt jelenti, hogy mindig másokra hivatkoznak: ”Valaki segített nekem.” „A családomnak köszönhetem.” „A főnököm felfigyelt rám.”

3. A nők mindig személyes aspektusaikat hangsúlyozzák. Személyes fejlődésük részének tekintik elért eredményeiket, úgy érzik, így bontakoztathatják ki magukat. Sokszor hivatkoznak arra, hogy ebben a formában tudnak segíteni másokon vagy jót tenni valakivel. A férfiakkal ellentétben tökéletesen elválik náluk a munka és a karrier. A munka egyfajta pragmatista dolog, a karrier viszont egy személyes életterv része.

4. Szintén a férfiakkal szemben a nőknél a karrier gyakran megy a magánélet rovására. Ha egy férfi sikeres, magas pozíciókat tölt be, akkor szinte biztos, hogy családos. Általában boldog és stabil családi kapcsolatot mondhat magáénak, de ha netán egyedülálló is lenne, glédában állnának a nők az ilyen férfiak kegyeiért. Ahogy a mondás is tartja: „minden sikeres férfi mögött ott áll egy jó feleség.” A nők viszont nem mindig tudják összehozni a két dolgot. Egy munkájának élő nő egyrészt riasztó a férfiak számára, folyamatos önvizsgálatra és összehasonlítgatásra készteti őket és csökkenti önbecsülésüket. Másrészt nem igazán praktikus számukra. Egy állandóan loholó nő nem sok mindenre használható, nincs ideje a házimunkára és fáradt ahhoz, hogy esténként egy kiadósat szeretkezzen.

5. A nők rizikóhoz való viszonya köztudottan más, mint a férfiaké. A férfiak kihívást látnak benne, ami növeli önbizalmukat és mozgósítja cselekvőképes kapacitásaikat. A nők híresen konfliktuskerülők. A veszélyt és a kockázatot kifejezetten negatív dolognak tartják.

Nagyon jól jellemzi a nők és a férfiak gondolkodása közötti különbséget az alábbi párbeszéd.

A férj így bíztatja a feleségét:” Vállalj kockázatot, bátran kovácsolj terveket a jövőre vonatkozóan! Célozd meg a Holdat! Ha elhibázod, akkor sincs nagy vész, legfeljebb a csillagokon landolsz. ” Mire a feleség: „Persze, felnyársalva az egyik ágán.”

A karrierista vagy karrierre törekvő nők élete cikkcakkos mintát rajzolt ki. Vagyis hol a karrierjüket, hol a magánéletüket helyezték előtérbe, a kettő ritkán működött együtt. Ha pedig döntéshelyzetbe vagy válságba kerültek, akkor a hozzájuk legközelebb eső személy véleményét hívták segítségül.

Az igazi szakmai sikerek, a férfiakéhoz hasonló szakmai karrier útjában olyan tulajdonságok állhatnak, amelyeket a tudomány és a mindennapi tapasztalat tipikus női jegyeknek ítél meg. Ilyen például az, hogy mindig elvárják a másiktól, hogy az magától dicsérjen, támogasson. Tipikus az elvárás, hogy a másik találja ki, mire gondol a nő. Hajlamosak arra, hogy valamilyen külső forrásból várják a megoldást, az útmutatást. Hogy valaki megmondja nekik, mit és hogyan tegyenek. A kitűzött céljaik nem olyan szilárdak és egyértelműek, mint a férfiak esetében. Gyakran ambivalensen viszonyulnak hozzájuk, túl sok szempontot vesznek figyelembe. Túl sok ember érdekének vagy vágyának akarnak eleget tenni egyszerre és egy időben. Túl sok mindenkinek akarnak jót, és ez a valószínűség számítás törvényei szerint nem vezethet sikerre. Ha tisztázatlan egy helyzet, könnyen kiborulnak. Általában is elég könnyen veszítik el hidegvérüket. Érzékenyek, ami nem kedvez kritika-tűrő képességüknek. Többnyire konfliktus kerülők. Azoknak a szerepeknek a száma, amiben maradéktalanul meg akarnak felelni, sokszor túlnőnek potenciális lehetőségeiken.

Szóval mi nők, nem vagyunk valami könnyű esetek. Ha kellő önkritikával és megfelelő rálátással szemléljük magunkat, akkor rájöhetünk, hogy finoman szólva nem vagyunk hibátlanok. Nagyon tipikus és egyben kedves történet az is, amit Popper Péter emleget előszeretettel: egy édesanya két inget vásárol a fiának, születésnapra, egy kockásat és egy csíkosat. A másnapi családi ebéden, csak hogy örömet szerezzen anyjának, megjelenik a fiú a csíkos ingben. Az anya enyhe megbántottsággal a hangjában megjegyzi: „A kockás nem tetszik, mi?”

"Ha egy férfi sikeres, magas pozíciókat tölt be, akkor szinte biztos, hogy családos. Általában boldog és stabil családi kapcsolatot mondhat magáénak"

Bocs, de ez csak azt bizonyítja, hogy a nőknek egyedül is megy az, amihez a férfiaknak kell otthon a biztos háttér meg a buksisimi :D

Egy igazi férfit, egy lelkileg egész és mentálisan egészséges férfit nem zavar, ha egy nő nem úgy viselkedik, mint a romantikus filmekben.

Persze egy nyápic fiúkának nem tetszik ez, mert ki nyalja ki a s€ggecskéjét, hogy ha a nő is dolgozik? Akkor neki is el kell pakolnia maga után, pedig anyuci mindent megtett, hogy azt a szörnyűséget soha ne kelljen átélnie.

Örülök, hogy visszatértél kedves 76%-os helyesen írni nem tudó, prostizó barátunk...

De te ezt a sok hülyeséget vajon komolyan el is hiszed, amit összemásoltál?

Részemről egyértelmű, hogy önmegvalósítok. Imádom a munkám, magyar viszonylatban nagyon jól keresek, szabadidőmben ejtőernyős vagyok, bejártam fél Európát, nem függök senkitől, semmitől, csak önmagamtól. Nemet mondtam a legutóbbi lánykérésre, és nem vagyok kétségbe esve hol találok másik ilyen szép férfit :)

Nem hajt a fajfenntartási ösztön, és könyörgöm ne gyertek azzal a közhellyel, hogy mi lesz velem, nem lesz gyerekem, nem lesz egy férjem, aki a fentiekben jól megakadályoz, egyedül leszek öreg. Lehet :) De olyan izgalmakra és élményekre fogok visszaemlékezni, ami megéri. Mellesleg aki csak azért megy férjhez és szül gyereket, hogy öregkorában legyen aki ajtót nyit rá, az elég érdekes ember számomra..

Plusz ha rosszul választ férjet, akkor még öreg korában is szívhat rendesen, mikor ágytálazza...

Öregen koromban majd legfeljebb az özvegy barátnőim is elkísérnek a kirándulásokra.