Nektek is van olyan családtagotok akit nem birtok?

Nos így végig gondolva a rokonságomat nincs senki akit utálnék.

- anyám meghalt.

- apámat mindig szerettem

- feleségét nem utálom, csak elviselem. Évente jó ha egyszer találkozunk. Akkor rendes, és kész.

- testvéreimet imádom

- sógornőmet elviselem. Nem utálom, csak ritkán találkozunk. Szintén jó ha évente egyszer összefutunk.

- sógoraimmal nincs gond. Elvagyok velük

- anyósomat szeretem. Nagyon kedves, bár vele is ritkán találkozom.

- unokatestvérek, távoli rokonokkal meg jóformán csak temetésen futok össze. nincs semmi kapcsolat köztünk, így utálat sincs.

Szóval nincs senki akire azt mondhatnám nem bírom, vagy utálom..

39/N

Nekem csak volt, mert már nem él. Tudom, hogy halottról jót vagy semmit blablabla, de a nagyanyám annyi rosszat tett ellenünk, hogy nálam a kivétel erősíti a szabályt kategória. Apámmal végeztetett el mindenféle nehéz házimunkát, vele vetetett meg mindent (gyógyszert, amire nem volt szüksége, csak mert volt a magazinban, TV shopos hülyeségeket, vele vásároltatott be tízezer forint értékben), és pénzt is kért, mikor neki csak a házhoz szállított kajáért kellett fizetnie... aztán a többi pénz meg a nagybátyámékhoz ment, aki a kedvence volt.

Aztán. Egy karban nem tartott, elkorhadt, penészes putriban lakott, ahova a kedvéért lemenetünk (mert amikor még volt pénze, és az ereje is engedte volna, akkor sem jött el hozzánk, mert az derogált neki, sosem segített, amikor kicsik voltunk, semmiben, 1x kaptunk tőle egy gyurmát, azonkívül, mint kiderült, ami pénzt később küldött, azt abból a pénzből küldte, amit mi vittünk le, és volt, amikor azt a csokit, amit állítólag ő vett, apukám vette, mert annyira le sem tojta, hogy lesétáljon egy kisközértbe két szelet csokiért). Na szóval, én allergiás vagyok a penészre, és 1x úgy befulladtam kint, hogy kénytelen voltam a kocsiban aludni kint úgy 4-5 évesen. Aztán nem mentünk le többet több napra, mert nem hiányzott az, hogy életveszélybe kerüljek, és ő persze ezt úgy vette, hogy jaj, mi meg sem látogatjuk szegényt, de a penész ellen nem volt hajlandó tenni, meg hazudozott össze-vissza arról, hogy nem is penészes.

De voltak még húzásai. 12 vagy 14 éves koromban küldött egy szülinapi lapot, amibe kvázi egy olyan üzenet volt, hogy na most már legyek normális, ne gyerekes... egy tini még gyerek, mit várt, hogy olyan legyek, mint egy felnőtt? Majdnem elbőgtem magam, mert olyan stílusban volt írva... egy szülinapi lapba...

Utána volt még olyan, hogy betegség miatt nem tudtam elmenni egy rokoni látogatásra karácsonykor (ezt úgy érteni, hogy 40 fokos láz stb.), és húsvétkor megkaptam azt, hogy azért nem kaptam karácsonyi pénzt, mert aki nem kíváncsi a nagymamájára, az nem érdemel semmit (kiderült aztán, hogy hazudott is, hogy öcsém kapott, pedig nem!!!). Mikor anyukám megtudta, beszélt apával, és megmondták neki, hogy ezt azért így nem kéne, főleg úgy, hogy alig hív meg minket, ő nem jön soha, és amikor 1x lementünk (család összeszedte magát apa kedvéért), akkor az volt a reakció, hogy "Te jó ég!" (és nem az örülős verzió)... aztán 4ünknek csinált 5 kis csirkecombot, amikor két férfiember is van a családban, ráadásul abból, amit mi vittünk le neki (amikor meg nagybátyámék mennek, akkor összevásárol/tat mindenfélét meg sütit süt)... és voltak még iéyen apróságok, hogy megpenészedett, romlott paprikából akart nekünk szószt csinálni, a gombás körmét belelógatta az kovászos uborkás dobozba, a lébe, és meg volt sértődve, amikor anyukámék nem kértek belőle...

Ja, és ezt anyukámtól tudom, de a saját fia (apukám) esküvőjére úgy képes volt elmenni, hogy nem vitt nászajándékot, pedig nem volt szegény... ellenben gátlások nélkül végigzabálta a lagzis menüt.