Dolgozik családtagotok gyárban? Mennyire viseli meg őket? Mesélnétek esetleg ezzel kapcsolatos gyermekkori emlékeket? Nincs más lehetősége azért dolgozik ott, vagy nem mer lépni?

A szüleim világ életükben ott dolgoztak. Apám, mint csoportvezető karbantartó, anyám meg sokáig mint mérnök, aztán mivel annak már nem kellett, sima melós lett.

Én is eddig csak gyárban dolgoztam, 4 műszakban, aztán 12órában, aztán 3 műszakban. Most sajnos munkanélküli vagyok, de mennék bármelyikbe, ha lehetne. (érettségim van)

Megmondom, nekem megfelelt. Mehettem volna önkormányzathoz irodai munkára, nem akartam. Nekem ilyen kiöltözős munkakör nem hiányzik, hiába vagyok nő. Gyárban úgyis jobban kerestem, igaz, több műszak, de Istenem, legalább nem egyhangú, lehet hétköznap is ügyeket intézni.

Most apu intéz nekünk munkahelyet a párommal, ahol ő dolgozik.

Ja és hogy mennyire visel meg? Apu kemény fizikai munkát végez annak ellenére, hogy főnök. És sokat idegesítik. Én szerettem a munkahelyem, kivéve a vége felé, mert akkor a főnököm sokat b*sztatott. Különösen azért viselt meg, mert nem a munkámmal volt baja, hanem mivel bezáró félben volt a gyár, ő is f*sott a helye miatt, és így töltötte ki a dühét mindenkin, főleg aki nem csókosa, de normálisan mer dolgozni.

Engem az bántott ebben a gyárban, hogy hiába láttam el jól a dolgomat, minden pofára ment, illetve mint nő akkor tudtam volna érvényesülni, ha lefekszem a főnökökkel. (aki ezt tette, sorvezető lett).

Nekem van 3 ismerősöm akik a következő helyeken dolgoznak : nyúlvágó , vágóhíd , hűtőház .

És ezek közül kettő aki a nyúlvágóban és a disznó vágóhídon dolgoznak azt mondják hogy nem jó mert már mindketten ízületesek lettek . A hűtőházas azt mondja hogy jó ott csak kevesen vannak és 2 helyett kell dolgozniuk . De nem azért vannak még ott mert nem mer lépni hanem a mai világban örülni kell ha van munkád és ez így is igaz .

Édesanyám 17 évig dolgozott korcolóként, nem tudom, mennyire vágod, az az, h egész nap állsz egy vágógép mellett és rongyokat darabolsz...Apám ugyanott dolgozott, mint karbantartó, de mindkettőjüket kirúgták, megszűnt a cég. Anyu most egy raklaptelepen dolgozik, szalagnál, de szereti. De amúgy sem lenne más lehetősége, örül, h van mit enniük. Gyerekkori emlékem ezzel kapcsolatban csupán annyi, hogy mindig vártam őket haza és kérdeztem, h na, ma mi történt a gyárban?

Én főiskolai végzettséggel csokigyárban dolgoztam szalag mellett, állva, a tálcába pakoltam 2 fajta csokit, elég gyors volt, de bele lehetett szokni. Volt, aki nem bírta csinálni, azt kirúgták. Örültem neki, mert nem kellett hazavinni úgymond a melót, de annyi csokit ehettem, amennyit akartam. :) Még most is szívesen dolgoznék ott, örülnék, ha visszahívnának.