Ez szerintetek se normális, amit érzek?

"s valami megbánás van bennem, nem kellett volna szülnöm lehet"

Hát én letaglóztam, te teljesen hülye vagy

Normálisnak éppen nem mondanám, de megértelek ha azt érzed, hogy nem te vagy neki az első. Ez pedig így van rendjén. Egy anyának/apának szeretniük kell a gyereküket,mindennél jobban!

De semmi ne keserítsen el! Téged még ugyanúgy szeret, csak téged szerelemből, a picit meg mint egy apa a fiát/lányát.

De ami kiakaszt : " Nincs kedvem a picivel lenni most.:( Inkább kijöttem netelni. "

Na, ez felháborító! Egy anya nem tesz ilyet ! Hagyd abba ilyen téren a nyávogást, és viselkedj úgy, mint egy igazi nő, és egyben családanya!

A párod még ugyanúgy szeret téged, akkor is, ha gyermeketek született, de attól a babát nem lehet hanyagolni, mert te olyan kedvedben vagy. Azzal, hogy te megszülted, felelősséget vállaltál.

Ha így folytatod, szerinted mit fog gondolni? Milyen anyja volt neki?

Nőjj fel, és viselkedj úgy, ahogy egy nőhöz illik.!

És bocsánat ha ezzel megbántottalak, de szerintem teljes mértékben igazam van.

Szép estét! :)

Tudod, hogy hány millió nő szeretne ilyen társat maga mellé? Én a helyedben örülnék, hogy megadatott egy normális, tisztességes pasi, aki feltétel nélkül tudja szeretni azt, akinek tényleg a legnagyobb csodának kellene lennie az életetekben!

Én a helyedben (nyilván nem tudom átérezni) este, amikor lefeküdtetek aludni, odasúgnám a bajom a férjemnek (azt hagyd ki, hogy bárcsak ne szültél volna...).

Szeret Titeket, csak megváltozott az élete és nem tud betelni a legbüszkébb munkájával. Sok fejfájást fog még neki okozni, de ne adódj. Az a szeretet más minőségű, amit Te irántad érez, csak az újdonság miatt most ez az impulzívabb, és nem tudja hova rakni magában. Nyugalom. :)