Normális, amit érzek, vagy ez már ragaszkodás?

Az a személyes tapasztalatom, hogy ez tényleg jól tud működni -személyiségtől függően- kb. 1-1,5 évig. Aztán pedig biztos (90%),hogy a kapcsolat rovására megy, hogy állandóan mindent tudtok a másikról, és együtt vagytok, és ennyire ragaszkodtok a másikhoz, illetve diszkomfort érzés, ha nem vagytok együtt. Gondolom nagyon jó érzés, amikor a hétvége után,mikor nem lehettek együtt, újra láthatod - nos, képzeld el ez úgy, hogy mondjuk csak minden 2. nap találkoztok, és közben sem váltotok óránként emailt/smst - még 1000x jobb! Még inkább várod, és örülsz neki, és TARTALMASSÁ válik az együtt eltöltött idő, mert kevesebb időtartam áll rendelkezésre, ezért próbáltok belőle minél többet kihozni!

Mikor nekem mondták ugyanezeket, amiket leírtam, akkor azt mondtam, hogy ez mekkora hülyeség (18 voltam), de oké, próbáljuk ki. Öt és fél éve vagyunk együtt, és működik, nagyon jó, nem untuk meg egymást, még mindig izgulok és örömmel készülök a találkozásokra, minden estét-napot értékelek, amit vele tölthetek, legyen szó egy moziról vagy otthoni filmezésről. Sőt, ott tartunk, hogy nem is kell bármiféle programot szerveznünk, elég egy légtérben lenni, és teljesen különböző dolgokat csinálni, az is jó - hogy úgy mondjam, vele még a "semmit csinálni" is klassz. Nagy valószínűséggel ő lesz a férjem,de ha heti 5 napot töltenénk éjjel-nappal együtt, már rég nem lennénk egy pár. Ráérünk erre majd akkor,ha összeköltözünk, ha meg tényleg nagy a szerelem, akkor úgy is eljön az összebútorozás, házasság ideje is. Nagy próba, ha ezt megléped, de ha tényleg imádjátok egymást, akkor ettől csak jobb lesz a kapcsolat - és főleg hosszútávon gondolkozz! :)

És külön bónusz, hogy egyetlen barátságunk sem ment rá arra, hogy elhanyagoltuk volna a régi cimborákat, mert éjjel-nappal csak a másikkal lógunk... a barátaink támogatják,hogy együtt vagyunk, és így őket is "megtartottuk" :)