Normális, hogy így érzek?

Annak örülj, hogy nyertél egy nagy családot! S majd a gyermekeidnek megpróbáltok szép családot biztosítani.

Nekem nem volt testvérem, a szüleim nem tartottak kapcsolatot a rokonaikkal. Szüleim meghaltak, rokonaimat nem ismerem,testvérem nincs. Viszont van férjem, két gyermekem, az ő baráti körük. Néha már egy kis csendre vágyom néha. Tehát azt becsüld, amid van, és ne mérgezd magad vágyakozással, a múltba révedéssel!

Én is elvált szülők gyereke voltam, apám alkoholista anyám az iskolás koromtól "önállósította magát" Tehát sokat voltam egyedül.

Kamasz és húszas éveimben sok boldog családdal voltam kapcsolatban és zavart -ahogy te is írod- az ő boldogságuk.

Na nem bosszantott, ha nem elkeserített.

Tele voltam kisebbségi érzésekkel és dühös voltam a szüleimre, hogy elszúrták a gyerekkoromat és korán kellet dolgozni járnom, az iskoláimat is munka után végeztem....

Miért nem volt nekem is ilyen jó családom gyerekként?

De ne gondold hogy ezen nem változtathatsz. csak akarni és

tenni kell érte. Ma négy kamasz gyerekem "zakatol" körülöttem naponta és mondhatom:Hála Istennek minden jól működik. Akik hozzánk járnak -barátok, haverok, zenész-társak- a gyerekeimhez most ők irigyelnek engem: milyen jó itt ebben a családban hogy ilyen nyüzsgés van, itt minden finomabb mint nálunk.....

Tudod, neked is változnod kell.

Ne keseregj, fogj hozzá és amit nem változtathatsz meg azt felejtsd el, amit viszont tehetsz hogy adod magad a család kialakítására. Legyél vidám és gondolj arra téged is nem sokára körül vesznek a gyerekek, párod boldogan és büszkén néz rád, örömmel jön haza a biztonságos és boldog övéi közé. Neked kell lépned, a boldogság kulcsa a te kezedben van. Sok sikert.

Normális, bizony. És valóban nem sikerült feldolgoznod a jelek szerint a szüleid válását és a sok egyedüllétet.

A jó hír az, hogy semmi sem késő: akár holnap megkereshedtsz egy szakit, hogy segítsen ebben.

És a még jobb hír az, hogy ha a párod rokonsága téged elfogadott, szeret, akkor nyertél egy családot. (Bár én nyerhettem volna! Nekem még kevesebb jutott, mint neked.)

én azt mondom h ilyenkor általában nem is szabad magadra gondolni állítólag elmehetnék pszhiológusnak szóval ne vedd amit mondok jó ember ismerő vagyok

én ebbl annyit látok h mivel nem lett veled sokat törődve ezért a szervezeted a és a lelked is kívánja a törődéseket.

már kapod a törődést a szeretetet csak mivel gyerek korodba nem kaptad meg ami neked járt ezért nem tudsz belük betelni

és mindig többet akarsz ezt megértem nem tehetsz róla de ezeket a gondolatokat kikel törölni gondolj mindig arra h engem nagyon sokan szeretnek és boldog vagyok mert sokkal rosszabb is lehetne :)

Párodnak mond el. Mivel ő a "párod" ezért érteni fogja.

Mert így a későbbiekben is érteni, értékelni fogja ha pl szép nagy szülinapot szeretnél.