A gyermekeim elfelejtették a születésnapomat. Tudassam velük?

Keszulj erre a szuletesnapra! A lanyodnak ha veszel ajandekot, akkor onmagadnak is vegyel, s amikor felkoszontod a lanyodat, akkor mutasd meg a sajat ajandekodat is, amivel onmagadat lepted meg pl. Ebbol igy harag sem lesz,

de ugy erzem, hogy valoban egyben akarnak valamifele meglepetest, tehat varj turelmesen!

Igen. Megírhatod egyenest is, ha olyan ember vagy, aki egynesen konfrontálódik, csakhogy az azon kívül, hogy kiadod magadból a feszkót és rájuk öntöd, nem sokat ér. Erőszakkal nem lehet kikényszeríteni senkiből azt, hogy önként adjon, ha mégis, annak olyan is a felhangja.

Mivel rosszul esett, mivel ignoráltak, mivel a férjedet viszont nagyon is megköszöntötték (ami bizony azt jelentheti, hogy dikert akartak neked fájdalmat okozni), tudathatod - pl. olyan formában, hogy a lányod születésnapját és utána másik gyerekét is szépen elfelejted.

Azt köszönsd fel, és azt becsüld meg, aki nem felejti el a szülinapodat, magyarul: akinek fontos vagy.

Az összevonás tényleg nem számít, csak még inkább megalázó és dühítő annak a száméra, akinek nem aznap van a szülinapja.

A lányod szülinapjáig várhatsz. Lehet, hogy tényleg valami nagy meglepi terveznek, mert mindketten duplaszámúak vagytok. :) Ettől függetlenül is meg lehet mondani, hogy rosszul esett az egész.

Én megmondtam a kedves rokoNYságnak, amikor elkezdődött a játszmázás, hogy engem nem köszönt meg, csak egy nappal később, mint a férjemet (ő a vérrokon feléjük), hogy ezen és ezen a napon VAN a születésnapom, ezen és ezen a napon TARTOM a névnapomat és pont. Nem máskor. Egyetlen esetben fogadok el csúszást: ha postai úton érkezik a képeslap, mert az nem rajtuk múlik.

Ha fontos vagyok neki, akkor nem felejt el. Ha nem, akkor igen - de akkor nem kell melléhablatyolni.

Nekem nem fontos, hogy megköszöntenek-e a születésnapomon.

Ha érzem, hogy szeretnek, akkor nem ez a fontos.

A szeretet és a mindennapi élet apró örömei jelentik a boldogságot, nem az ünnepek, a jelentősebbnek tartott alkalmak.

A feleségem hűvös korlátozó családban nőtt fel, én meleg és megengedő családi légkörben. Lassan 20 éve vagyunk házasok. Nehezen szokott hozzá, hogy észrevegye a mindennapok apró örömeit, és azt, hogy minden nap ünneppé tehető, de 20 év alatt rájött az ízére...

Eleinte csak az "ünnepi asztalra" került fel a hollóházi kávéskészlet.

Hála istennek ma már minden nap a hollóháziból isszuk a kávét.

Ne szólj nekik, és emelkedj felül a sértődöttségeden.

Az a baj, hogy vártad, hogy felköszöntenek.

Aztán megsértődtél, hogy ez nem történt úgy, ahogy te elgondoltad.

Nem kellene szólni, mert most csak a sértődöttet tudnád előadni...

Mégsem tudom megállni, hogy #15-ös kommentelőnek néhány mondatot ne írjak.

A szeretetet nem lehet megkövetelni. A nagyrabecsülést sem. Azt ki lehet érdemelni.

Amikor a mai világban a gyerekeink azon küzdenek, hogy a felszínen maradjanak és megmaradjon az álláshelyük, és a hiteleket ki tudják fizetni, akkor kit érdekel, hogy pontosan a napján megköszöntenek-e vagy sem.

És mégha megsértődnék is (amit nem teszek) kárpótol az az érzés, amikor legközelebb egy hétvégen betódulnak csicseregve, és megölelnek és szeretettel simogatják a ráncaimat, és letelepedve szétnéznek csillogó szemekkel - hazaérkeztek hozzánk...

Ti, akik itt ennyire keménykedtek, nem hiszem, hogy nem vágytok figyelmességre, kedvességre. Főleg azoktól, akiket szerettek. Itt sem arról van szó, hogy ajándékokat szeretett volna, hanem csak egy kicsi figyelmességet, amit szerintem minden édesanya megérdemel! Függetlenül attól, hogy elvárja e vagy sem. A szeretetet és a megbecsülést valóban nem lehet megkövetelni. Viszont csak annak tud hiányozni, aki eddig megkapta. Ha eddig sem lett volna benne része most sem hiányolná, mert már megszokta volna, hogy sosem kap. És ez nagy különbség. A hollóházi csészéknek pedig ehhez semmi közük.

A kérdező sem sértődöttségét akarja tudatni velük. Ha az anyukám születésnapjáról megfeledkeznék, elsüllyednék szégyenemben. Mindent nékik köszönhetünk mi, akik családban nőttünk fel.

Valószínűsítem, hogy mivel ennyi idős és ilyen nagy gyerekei vannak és hazajárnak ők egy szerető család. Jogosan várta el és még egyszer leírom, hiányozni csak az tud, ami eddig meg volt, amit eddig megkapott.

Fölösleges bármiféle praktikával kísérletezni. Azért vagyunk emberek, hogy meg tudjunk beszélni mindent. Attól, hogy hallgatsz és különböző fortélyokon agyalsz, még mindig sokkal becsületesebb az egyenes út. Légy őszinte és közöld velük bátran, nem szemrehányóan, hanem viccesen, kedvesen. Érteni fogják és szerintem haragudni sem fognak érte.

Én csak azon gondolkodom, hogy a fenébe tudnám elfelejteni a saját anyám születésnapját, ha pár nappal az enyém előtt lenne....

felfoghatatlan számomra...