Mit mondanátok a férjeteknek erre a mondatára: "Igaza volt anyámnak, mikor azt mondta, hogy "?
Nekem feláll a szőr a hátamon tőle.
Van egy - két téma, ami meglehetősen síkos talaj nálunk. Az anyja egyszer-kétszer elejtett pár szót, amiből én úgy következtettem, hogy megbeszélték a fiával (távollétemben). Megkérdeztem a párom, azt mondta, szó sem volt róla. Viszont utána szinte szó szerint ugyanaz a véleményük.
Most aztán a vita hevében oda is csapta ezt a mondatot nekem,hogy "Igaza van anyámnak, mikor azt mondja, hogy..."
szóval kibeszélnek és igenis mond dolgokat rólam.
Félreértés ne essék,nem vagyunk rosszban, csak akaratos mama és szereti,ha mindenki azt csinál, amit ő gondol. Ha valaki nem hajlik, hát majd ő hajlítja.
Most engem pl. a férjemen és a gyereken keresztül.
Kicsit berágtam, úgy vagyok vele pár napja, hogy bármiről szeretne velem beszélni az emberpajtás, az a válaszom, hogy beszéld meg édsanyáddal, majd szólsz, hogy mi a döntés.
Mást is ennyire zavarna?
(ja volt itt ma a mama a gyerekért, nem szólt sem jót,sem rosszat. Köszönt, pár szót beszéltünk és vitte. Máskor dumálgat itt, tehát úgy gondolom, azért hallgat ennyire, mert beszéltek már a párommal a vitánkról is.)
válasza:Előző vagyok. ha az ember az édesanyjával beszélget a feleségéről, az nem kibeszélés, csak annak a jele, hogy jóérzésű ember, szerető családi kapcsolatban. Természetes, hogy ha valakinek egyik család tagjának konfliktusa támad , akkor először egy másik családtagjával megbeszéli, esetleg tanácsot is kér, vagy kap. Ezért van az embernek családja.
Kibeszélni a szomszédasszonyt szoktuk a háta mögött, minden aggódás és szerető féltés nélkül, pusztán időtöltésből, némi kaján kárörömmel. A családtagokról jó esetben azért beszélünk, mert nem szeretnénk, ha sérülne a szeretet.Az anyja, könyörgöm! Remélhetőleg normális ember, tehát szereti az anyját, és az is őt, meg téged is. Egy család vagytok. Miért kellene titkolózni? Az elhallgatás mindig több bajt csinál, mint a beszélgetés.
Van, ami csak kettőtök ügye, de ha beszélni akartok róla, a hozzátok közel állókhoz fordultok.
válasza: válasza:Igen, az a baj, hogy nem írtad le a konkrét szitut. Hogy igazából mi volt az alapkérdés? Hogyan folytatódott a mondata? Mi az, amiben nagyon nem tudtok megegyezni?
Van valami köztetek, amit nagyon másképp gondoltok?
Min veszekedtek?
Lehet, hogy tényleg bolhából csinálsz elefántot, és egyszerűen csak azon megsértődsz, mert a párodnak van anyukája, akivel megbeszél dolgokat?
Mi van, ha hasznos az, amit az anyukája javasol, akkor nem kéne megfogadni? Vagy csak azért utasítod azt el, merthogy az anyja mondta?
Jó lenne, ha segítő szándék vezérelne, nem az, hogy a másikat b.asd.
Egyébként: két éve mióta együtt vagyunk jóformán mindent úgy csinálunk, ahogy az anyukája javasolja.
Külön lakunk kb. 20 km távolságra, de nincs egy sarkalatos döntés, amit ne úgy hoznánk meg, hogy a férjem ne mondaná: "Anyu szerint..."
Nem zavar, hogy van anyukája, bár az zavar, hogy az én anyámat (olyan amilyen) de mindenféle sárgapapíros k..nak le lehet hordani (az azért nem volt soha), az övé meg tökéletes. amúgy nem megmondja a drága mit kell csinálni, csak közli szerinte mi jó, mi nem. Ha úgy csináljuk, ahogy mondta, akkor minden happy, ha nem akkor meg jön a gyilkos nézés, a férjem részéről meg a csapkolódás utána.
Különben meg 35 éves vagyok, a férjem meg lassan negyven, talán lehetne önálló döntésünk, amit úgy hozunk meg, hogy nem kéri ki az anyukája véleményét.
Az utolsó vita (ami kiváltotta bennem, hogy írjak) meg pont ezen volt, hogy azt találtam mondani, velem kellene megbeszélni a dolgokat, mert mi hárman a gyerkőccel vagyunk egy család és nem kellene mindig mindenben kikérni az anyja véleményét. Erre vágta oda a férjem, hogy "Igaza volt anyámnak, mikor azt mondta, te azért jössz hozzám, hogy a családtól elszakíts!"
Nem vagyok egy anyósgyilkos, az előző (és meglehetősen tartós) kapcsolatomban is nagyon szerettem a párom anyukáját, meg most is sokszor nyeltem egyet egy-egy beszólásra. De hogy ő a kezdet kezdetén már ilyeneket beszélt rólam, a szemembe meg mosolygott... na ez rosszul esett.
Ha ezért én rossz vagyok, akkor rossz vagyok, elfogadom.
válasza:Na hát ezek szerint semmi speciális probléma nincs, csupán a szokásos anyuci szoknyájáról le nem vált férjről és a családra rátelepült anyósról.
Ez esetben igazad van mindenben, amit gondolsz, amit írtál, hogy a ti családi életetek kettőtökre tartozik, ahhoz hogy hogyan éltek semmi beleszólása nincs anyósodnak! Továbbá megmondhatod ilyenkor párodnak, hogy nem csupán te vetted el őt, hanem ő is téged választott, te pedig a papnál neki fogadtál hűséget, az ő felesége lettél, nem a mamáé! És nagyon igazságtalan, amikor ilyeneket mond, mert te nem szakítasz el senkit senkitől, mert annyiszor jöhet mama, ahányszor akar, meg ti is sokszor mentek. Egész nap a nyakatokon ülhet, de ez akkor is a ti házatok, életetek, és családotok. Szóval ő itt vendég és itt ő alkalmazkodik hozzád, ahogy az ő házukban te őhozzá. Ennyi. ÉS EHHEZ RAGASZKODJ! Tetszik nem tetszik, szúrós tekintet ide vagy oda...
válasza:a férjednek el kellett volna gondolkodnia mielött elvett volna feleségül. mert most már ti vagytok a családja és az anyukája egy kivülálló lett. akinek semmi beleszólása nincs a ti életetekbe.
minden nöt meglehetne akkor vádólni hogy elszakították a férjüket az anyjuktól. itt a férjednek döntenie kell vagy anyuka, vagy a családja.
én a helyedben jól szembeköptem volna a féred /férjem. ezt le kell tiztázd a férjeddel mert ha nem akkor nagy bajok lesznek
válasza:Tipikus féltékeny, önző, dominálni akaró anyós, valamint gyenge, mamitól függő férj. Nem tudom, mi lehet a megoldás, mert én is ugyanilyen helyzetben vagyok. Anyukám azt mondta, ez a menyek sorsa: ő is megkapta nagyanyámtól, hogy elrontotta az ő drága, engedelmes fiát. Én is megkaptam anyóstól, hogy furcsák vagyunk, megváltoztunk, amikor kértem, könyörögtem, hogy ne hozzon és ne pakoljon a konyhaszekrényembe mindenféle edényeket, mert ez az én konyhám. A férjem persze először az anyja mellé állt. Most hosszas veszekedés után megmondta az anyjának, hogy álljon le. Tanítani kéne az anyákat és a fiakat arra, hogy kell viselkedni a házasságban, mert ez sajnos korjelenség: infantilis, mamafüggő, 30-40 éves férfiak. Talán túl sokáig vannak otthon, 24-26 évesen meg kéne házasodnia minden elkényesztetett úriembernek, vagy legalábbis elköltözni otthonról.
Nagyon jó lenne találni valami megoldást, mert az ilyenbe bele lehet hibbanni. Mivel megfojtani nem tudjuk a kedves mamát, talán meg kéne mondani neki kerek-perec, ha még egyszer ellened hergeli a férjedet, nem láthatja az unokáját, vagy nem engeded be a kapun (én már csináltam ilyet). A kormány helyébe büntetném az ilyen anyákat (pénzbírság, börtön, kitoloncolás stb.)
Hát nekem is megkattan néha tőle a fejem, de azért nem teszek olyat, hogy nem engedem be (még akkor sem, ha ez eredetileg az én otthonom volt). Unokaeltiltás: kitolnék a kismanóval is. Még csak egy éves, de ugrál örömében, ha látja a mamát.
Apósom meg egyébként nagyon rendes, simulékony idős ember, ezzel őt is büntetném.
De tényleg olyan az egész, mint egy hatalmi harc, és én ezt nem hittem el, míg bele nem kerültem.
Az előző barátom édesanyjával nagyon-nagyon jó volt a viszony, mondhatni, lányaként kezelt. Pedig nem volt már ő sem fiatal, de valahogy nagyon szerettem vele lenni..
nálunk most mindenesetre szélcsend van. Így szokott. Aztán egy-két hét, max 1 hóanp és indul a mandula előlről:-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!