Miért mindig én vagyok a rossz?

15 éves lány vagyok. Jól tanulok, segítek is itthon.

A tesóm (22 éves lány) mindent rám fog, ha neki valami tönkremegy.. Igaz, egyszer-egyszer felveszem a ruháit és vigyázok is rá. Egyébként ő is felveszi az én ruháimat..:) de ez már felháborító amit csinál. Minden kis apróságot ás nagyobb dolgokat is rám fog, és megy anyáékhoz mint egy öt éves hogy: "Már megint tönkretette.." Van, amihez életembe nem is nyúltam mégis "én tettem tönkre"! Már olyan szinten nem tudom magam türtőztetni (tönkre tesz idegileg), hogy bizony rávágok a kezére vagy ilyesmi. Tudom nem helyes de ha folyamatosan ezt csinálja nem tudok már idegességembe mást tenni. Akkor jön a következő, hogy ő visszaüt, megharap, én sírva fakadok a fájdalomtól jönnek apáék és engem szidnak le, hogy ne sírjak meg ne nyúljak a másik cuccához. Nem is hallgatnak végig, csak tesóm nagy hangon prédikál, hogy kis szaros vagyok, mit képzelek magamról. El szeretnék már menni innen, teljesen tönkretesznek.

Mit tehetnék?