Veletek beszélget a párotok?

Igényelném a beszélgetést, annak ellenére, hogy a családomban csak akkor szokás beszélgetni, ha szidják egymást. Nekem mégis fontos, hogy meg tudjam beszélni az érzéseimet a másikkal, és ugyanúgy meghallgatom. Eleget fojtottam magamba, mert kevés barátom van/volt, és általában mindig én voltam a hallgató fél.

A párom nem beszél semmit magáról, ismerőseinek meg olyanokat megír/elmond, amikről nekem sosem beszél. Nagyon sokszor kértem, beszélgessünk többet. Napközben nincs rá idő, este neki nincs kedve. Néha belemegy, de úgy, hogy: "Jól van, beszélgessünk!" mindezt gúnyosan. Meg kifakad, miért kell MINDIG beszélgetni? Mikor sosem beszélgetünk. :( Napi 10 perccel is beérném. Ehelyett magamban őrlődöm. Sokszor érzem magam rosszul fizikailag, szédülök, fáj valamim, akkor is inkább ideges, hogy megint mi bajod? Ha valami miatt sírok, nem vigasztal meg. Régebben nem volt ennyire közömbös.